Tovább pörög az ellenzéki székfoglalósdi

Az elnök emberei filmsorozat, mint hivatkozási pont a való világban történő politizálás során? Még ez is megtörtént az újabb balos casting játszmájában, épp ma reggel. Menetrend szerinti választások előtt jó ideje rendre jön a menetrend szerinti baloldali székfoglalós játék is. Újfent izgulhat a közvélemény politikum iránt még nyár közepén is érdeklődő kisebbsége, hogy ki tud benn maradni a játékban, és ki esik két szék között a pad alá. Hát, ha így folytatják, lehet, hogy mindegyikük; és a jobboldal úgy tarolhat újra Budapesten, hogy meg se kell izzasztania magát − pedig ha valami, akkor a 2014-es Budapest lehet a magyar baloldali-liberális tábor utolsó mentsvára.

A baloldalon most folyó casting minden, csak nem meglepő: az egykori baloldali egységpártban, a régi idők MSZP-jében ugyanígy mentek a játszmák, csak nagyrészt − de nem mindig − a nyilvánosságtól elzártan. A különböző platformok formális és informális egyeztetésein, belső harcain alapuló szocialista hálózat egykor a társadalomba jól beágyazva tudta kitermelni a megfelelő arcokat a megfelelő helyekre. A baloldal mára kiesett sokáig jól védett társadalmi sáncai mögül, 2010-ben hatalmas vereséget szenvedett, 2014-ben pedig a maradéka is darabjaira hullott.

S ahogy az európai parlamenti választások eredményei mutatják, Budapesten három, nagyjából egyenlő támogatottságú erőre (plusz a különutas LMP-re) bomlik a nemfideszes, nemjobbikos baloldali-liberális tábor. Az MSZP, a DK és az Együtt-PM budapesti harcából ráadásul Gyurcsány sokáig szinte pária pártja jött ki győztesen, pár száz szavazattal mögötte az akkor még Bajnai által fémjelzett Együtt-PM, és csak harmadik lett a Budapest munkásnegyedeiben, széles lakótelep-övezeteiben sokáig örök győztesnek hitt MSZP. Ha a szavazatokat összeadjuk (37,67%), a három párt együtt sem érte el a Fidesz 43,75 százalékos budapesti EP-választási eredményét. Ez ráadásul nagyobb különbség, mint a tavaszi parlamenti választás budapesti baloldali összefogós eredménye (36,75%) a Fidesz akkori 38,48 százalékával szemben.

Teljesen érthető, hogy ez a helyzet, ez a felállás nagyon nehéz dió lesz a baloldal számára a létfontosságú önkormányzati választáson − és várható is volt, hogy újra beindul a casting, a játszmázás, ami ráadásul a jelenlegi szétforgácsolódott helyzetben nagyrészt már a nyilvánosság előtt fog zajlani.

Mivel se országos, se budapesti szinten nincs egy egyértelmű baloldali vezető erő, nincs egyértelműen első számú baloldali vezér, belevaló, tapasztalt politikusok híján eddig különböző színészek, ügyvédek és − tegnapi hírek szerint − kiszolgált közszolgák neve merült fel lehetséges Tarlós-kihívóként.

Ebben a helyzetben mindenki kapargatná a maga gesztenyéjét a maga képességei szerint. Így tett például ma reggel a szocialista Horváth Csaba is, aki enyhén zavaros gondolatmenetében még Az elnök emberei című fikciós amerikai sorozatot is példaként hozta fel, hogyan kéne zajlania a politikai egyeztetéseknek – és továbbra is önmagát tartja az MSZP főpolgármester-jelöltjének. Karácsony Gergely (Együtt-PM) viszont már arról beszélt, hogy a baloldali pártok megegyeztek Falus Ferencben, mint közös főpolgármester-jelöltben.

És mindez még csak a főpolgármesteri jelöltségről szól. Az új budapesti választási rendszerben viszont csökken a főpolgármester szerepe, és már csak a közgyűlés újfajta összetétele miatt is felértékelődtek az egyes kerületek, azok polgármesteri tisztségei. 2010 óta a kerületek nagy többségét kormánypárti politikusok vezetik, hol futottak-még jellegű figurák, hol nagyon is erős politikai személyiségek. Amíg a baloldal fővárosi és kerületi szinten is egymással van elfoglalva, talán még a bizonytalanabb, kétesélyesebb kerületekben is kávét mer rendelni magának az egyszeri fideszes kerületvezető.