Ehhez képest már csak hab a barnás árnyalatú tortán, hogy Orosz Mihály Zoltán a hétvégén újra akasztós kedvébe került, s ezúttal az izraeli politika ellen emelte fel a szavát. Önmagában az Izrael-kritikával nincs baj: Izraelt lehet kritizálni, lehet az ország politikája ellen tüntetni, ez a vélemény szabadsága. Ezt is teszik mostanában szerte a világban − sőt, az látható, hogy a korábbinál jóval szélesebb körben születik tiltakozás a zsidó állam háborús tevékenysége, tettei ellen. Bár erről és a gázai konfliktusról állítólag, Orosz szerint nem számol be a cinkos, szabadkőműves média.
Érpatak begőzölt polgármestere pont az Izrael-kritikus tüntetések erejét és hitelét rontja azzal, hogy egy antiszemita heccelde keretében egyszerre gagyi, parodisztikus és ízléstelen, atavisztikus performansszal tapossa a szabadkőműves jelképpel dúsított izraeli zászlót; majd pedig hóhérnak öltözött, csuklyás emberrel akasztja fel az izraeli politikusokat jelképező bábukat − a „hóhér” közben láthatóan ügyel arra, nehogy eldőljenek a játékakasztófák. Mindehhez a hátteret kommandósnak látszani akaró sameszok, valamint a hivatalos magyar nemzeti lobogó és a történelmi árpádsávos zászló adják. A performansz összképe és hangulata a kései, kaotikus Jancsó-filmek hangulatát idézi; sőt, Orosz polgármester olyan, mintha a nemrég elhunyt ősz rendező találta volna ki két pipázás között, felrajzolva a tökéletes szélsőjobb-paródiát.
Azon csak nevethetünk, hogy az érpataki ökölrázás befolyásolja-e Izrael és a világpolitika alakítóinak tetteit − viszont az, hogy a polgármester falusi embereket hergel egy falusi lakos ellen, sokkal súlyosabb és veszélyesebb jelenség.
Oda kéne már figyelni erre a szerepjátékos, szerepzavaros, viszont egy kisközösségben tényleges hatalommal rendelkező figurára, ha már eddig nem tették az illetékesek. Talán még idejében meg lehetne állítani ezt a wannabe Arturo Uit. Érpatak többet érdemel. És tényleg elképesztő, hogy ez folyik 2014 (2014!) Magyarországán.