Navracsics Tibor úgy fogalmazott: az emberiség történetében először terjedt ki háború az egész világra, és iparszerűen gyilkoltuk egymást. Az adatok szerint a világ összes frontján több mint tízmillió katona és körülbelül 12 millió civil esett áldozatul. Köztük hatszázezer magyar katona, de elenyésző volt a hazai civil áldozatok száma, mert honvédeink megvédtek minket attól, hogy hazánk területén egy orosz és egy román betörést leszámítva frontvonal legyen - tette hozzá a miniszter.
Azt mondta: mind a mai napig kétséges, hogy az első és a második világháború valóban elválasztható-e egymástól, vagy a második világháború csak egy negyedszázados fegyverszünet utáni újrakezdése volt az első világháborúnak. A miniszter kitért arra, hogy a hadviselő felek között mi, magyarok voltunk azok, akik nem akartak háborút, mintha megéreztük volna, hogy ez a háború az általunk addig ismert Közép-Európa végét jelenti, és elhoz egy új korszakot. A békés együttműködést felváltotta a nemzetiségi bizalmatlanság: a gyűlölködés, a jogok megtagadása, a területi kicsinyesség és az egymás elleni uszítás - fűzte hozzá. Emlékeztetett, nekünk, magyaroknak az első világháborúból a békerendszer maradt örökségül, amely álnemzeti államokat hozott létre, mint például Csehszlovákia, Jugoszlávia. Azt próbálták elhitetni, hogy ezek a valódi nemzetállamok, szemben az Osztrák-Magyar Monarchiával - mondta a miniszter, megjegyezve: holott a monarchia a valódi nemzeti integráció lehetőségét biztosította.