Az egykori pannonhalmi diákot egy ifjúkori '56-os megemlékezés miatt zárják ki az ország összes középiskolájából, majd engedik leérettségizni, és az ELTE bölcsészkarán diplomázik. Magyar-angol szakon végezve jobbára a könyvkiadók és az újságok világában dolgozott (a Szépirodalmi Kiadótól a Galaktikáig), de volt sofőr, fordító és díszműkovácsinas is. Az Antall-Boross kormányok idején kerül be egy időre a diplomácia világába mint sajtófőnök; majd beássa magát az évtizedek óta tartó médiaháború jobboldali árkába, hogy szinte a komplett jobbos sajtót körbeírva, csüggedés nélkül ossza az ellent, nap mint nap.
Igaz, hogy az egykori bátor '56-os emlékező diák valamikor időközben elkövetett egy Nyers fohász a kommunizmushoz című verset is, olyan veretes sorokkal, mint „Hol késel, kommunizmus? Tavaszra tavasz jön, gyermekszemem öregen pislog; / kommunizmus, te, megigért, feszítsd meg minden izmod, rázd le az élősdieket. Kommunizmus, növekedj, kisgyerekem”;de hát mit tegyen az, aki láthatóan a teljes pálya bejátszására, a magyar élet teljes megélésére törekszik! Különben is, kellenek az ideológiai tapasztalatok ahhoz, hogy a későbbiekben az ember minden pillanatban le tudja leplezni a sötétben bujkáló élősdieket, izé, kommunistákat.
2007-ben a túlsó oldalra lendült a mindent bejáró SZSZP-inga, hiszen verset írt a Magyar Gárdához: „Árpád lobogóját őrizzük meg együtt, s akik most is óvják, nevük ne feledjük. Bátor férfiak, büszke nők − adjon az Isten szebb jövőt!” (Elhangzott: 2007. október 21-én a Hősök terén.) Ha már férfiak és nők, az csak egy belterjes adalék, hogy Szentmihályi mester történelmi szépíró korszakában írt Kun László királyunkról egy regényt, melynek szaftos szexjeleneteinek hatására egy régi barátunk és kollégánk egy emlékezetes kamaszkori merevedését élhette át.