Azt magyarázzátok el nekem, hogy van az, hogy valakiről minden kikerülő információt meghamisítanak

Ha ezt nem tudjátok elmagyarázni, akkor azt mondjátok meg, hogy miként akadhat olyan nagykorú, cselekvőképes ember, aki mindezt elhiszi.

A rendszerváltás időszakát lényegében a saját tehetetlensége miatt egyre bizonytalanabb célok érdekében tovább munkálkodó titkosszolgálatok jellemezték, amelyek figyelték és bizonyos részben manipulálták a maroknyi ellenzéket.
„A rendszerváltás időszakát lényegében a saját tehetetlensége miatt egyre bizonytalanabb célok érdekében tovább munkálkodó titkosszolgálatok jellemezték, amelyek figyelték és bizonyos részben manipulálták a maroknyi ellenzéket. A meginduló céltalanság végül az egyéni célok felismerésében felolvadt 1990-re, a titkosszolgálati adatok biztonságba helyezése zsarolási potenciált, ezzel a túlélést biztosíthatta a diktatúra titkosszolgálatának. Nem lehet véletlen, hogy annak idején lényegében elmaradt az ellenzéket vegzáló, a lakosságot kémlelő és életeket felborító szolgálatok bármilyen, akár szimbolikus számonkérése.
Az Antall-kormány idején az ügynökkérdés megoldására soha nem került sor. Úgy tűnt, akkor az a zsarolási potenciál már működött. Új célokkal folytatódott a dezinformálás és a bomlasztás. A nacionalista és antiszemita kártya kijátszását jelentős részben ennek tudható be, és szememben legalábbis ez vezetett a magyarországi demokrácia fejlődése elakadásának első fázisához. Ez volt a szekértáborok kialakulása, illetve megszilárdulása, az ellenfelek politikai partvonalra tolása. Ebben ugyancsak azok az eszközök játszottak szerepet, amelyek a nyolcvanas évek pártirányítású médiájában jelen voltak, a besározás, vagy épp az elhallgatás, a félreinformálás, vagy a teljes politikai mezőny relativizálása és a politika mint olyan kompromittálása, bár ez utóbbi virágkorát 2002 után élte és éli, de jelen volt már az Antall-kormány idején is, például az apák és fiúk vita formájában.”