Nehogy már a zsidó nyúl vigye a puskát!

„Magyarország tehát hiánytalanul eleget tett annak az EU-n belüli íratlan szabálynak, hogy ha Izrael megelégeli a gázai, libanoni, stb. rakétatámadásokat, és visszalő, vagy a szárazföldön is harcol, horribile, akkor sürgősen Izrael-ellenes demonstrációt kell tartani, nehogy már a zsidó elkapassa magát. Hazánk ugyanakkor túl is teljesítette az elvárt normát: elmaradt a verbális és fizikai inzultus, nem volt extra zsidózás, fenyegetés. Magyarország jobban teljesít.

*

Nagyon is meg kell becsülnünk ezt a kulturáltságot, ha közben azt látjuk, hogy Párizs belvárosában muszlim tüntetők majdnem pogromot rendeztek egy általuk körbevett zsinagógában; hogy egy másik, Párizs közeli zsinagógába molotov-koktélt dobtak; hogy több francia nagyvárosban a plebsz antiszemita szlogeneket üvöltözött, és zsidók legyilkolására uszított arabul; hogy német nagyvárosokban szélbalos, széljobbos és iszlamista tüntetők ezrei olvadtak egységbe Izrael ellen; hogy Gelsenkirchenben azt üvöltözték, »zsidókat a gázba!«, Frankfurtban még egy rendőrautó megafonját is használhatták; hogy Brémában Palesztina barátai újságírókra és járókelőkre támadtak; hogy Törökországban a miniszterelnök-közeli lap azt írja, a török zsidó közösség »gyerekek meggyilkolását támogatja« Gázában; hogy Marokkóban csonttörésig menően megvertek egy rabbit, bosszúból azért, »amit a zsidók tesznek Gázában«; hogy Ausztráliában arabok ugyanezért megkéseltek egy volt izraeli katonát.

Ugyancsak beleillik az európai mainstreambe az a rövidke panel, amit az immár Külgazdasági és Külügyminisztérium nevű szerv bocsátott ki a minap: »Magyarország kiáll Izrael joga mellett polgárai megvédésére, ugyanakkor az arab-izraeli konfliktus rendezésére csak tárgyalásos módszereket tart elfogadhatónak« – írták azután, hogy Navracsics Tibor fogadott egy vezető izraeli diplomatát. Ez is olyan, mint a többi panel, amit időnként kiadnak, pl. ha valakik rabbit fenyegetnek: mi mindent megteszünk, hogy zsidóink biztonságban legyenek. Tényleg? Erre a sovánka, bár semmitmondásában kétségkívül EU-konform mondatra tellett Budapestnek a gázai konfliktus ügyében, hogy hahó izraeliek, kiállunk az alapvető jogaitok mellett, de azért jobb a béke, ha nem vettétek volna észre? Mert különben jön az »erőszak spirálja«, tekintet nélkül tettesre és áldozatra, akcióra és reakcióra? És hogy jobb lenne leülni a Hamásszal, rendezni végre közös dolgaitokat? Miképpen mi is leülünk az ellenünk vétkezőkkel?”