Monumente Uitate: erdélyi kastélyokat mentenek a román diákok

A Monumente Uitate 2008-ban diákkezdeményezésként indult, amely a vidéki kastélyokat és udvarházakat próbálta felmérni Romániában, valamint az építészdiákokat szerette volna megismertetni az épített örökséggel a saját természeti és történeti környezetében. A kezdeményezés kiindulópontja az volt, amikor Anca Brătuleanu, a bukaresti Ion Mincu Egyetem építészeti és urbanisztikai tanszékének professzora irányításával kétszáz diák fotózta végig Erdély, a Partium és Máramaros számos kastélyát. Később közülük többen, köztük én úgy döntöttünk, hogy folytatjuk a projektet, és létrehozunk egy nyilvános online archívumot ezekről az épületekről. Több minden hajtott minket: hogy a román szakirodalom szegényes a témában, hogy ezek az épületek riasztó állapotban vannak, sokszor nem is látogathatók, leginkább pedig az, hogy lenyűgözött minket a történetük és az építészetük. 20011-ben a koordinátorok megalapították az ARCHÉ Egyesületet a kitűzött cél szolgálatára. Ma a projektnek több építész tagja van (Anca-Raluca Majaru, Florentina Matache, Raluca Bărbulescu, Carmen Vasile és jómagam), valamint részt vesz benne egy művészettörténész (Irina Leca), egy pénzügyi menedzser (Alina Chiciudean), egy pr-os (Laura Chira) és egyre több önkéntes. Idővel a Monumente Uitate egyszerű projektből összetett kulturális programmá vált. Az archívum ma kiterjed egész Romániára, ugyanis tavaly a Bánát és Moldva kastélyaira is kiterjesztettük a projektet, továbbá nekiláttunk Havasalföld feltérképezésének. Emellett egyéb programokat is indítottunk, amelyek a kutatás minőségének javítását, a megőrzést és az ismeretterjesztést szolgálják.

 

 

Küküllővár, Bethlen-kastély 

 

 

Az évek folyamán kialakítottuk a saját kutatási módszerünket. Elsőként készítünk egy listát a feltérképezendő régió kastélyairól, amelyekről elérhető információ a Nemzeti Történelmi Emlékművek Leltárában, valamint más forrásokban. Ezután térképet készítünk, kialakítjuk a kutatási tervet. Majd elutazunk az épületekhez, hogy fotókat, rajzokat készítsünk az állapotukról. Igyekszünk beszélni a helyiekkel, összegyűjteni a kastély tulajdonviszonyaira, jelenkori történelmére, funkciójára vonatkozó adatokat, továbbá megpróbáljuk kideríteni, milyen volt az élet a kastélyban, és hogy a helyi közösség hogy viszonyul épített örökségéhez. Az tölt el minket a legnagyobb örömmel, amikor véletlenül akadunk egy kastélyra, akár úgy, hogy mellette vezet el az utunk, akár úgy, hogy megemlítik nekünk a létezését. A terepmunkán túl levéltári kutatást folytatunk, hogy a történelmi kontextust is feltárjuk. Mivel már több mint ezer arisztokrata rezidencia van az adatbázisunkban, sajnos nem tudjuk az összes teljes történetét kikutatni, de az alapinformációkat mindegyikről megpróbáljuk elérhetővé tenni – ki építette, kié volt, hogyan használták, milyen állapotban van, stb. Mindez elérhető a honlapunkon. Részesei vagyunk oktatói programoknak is, hogy ráirányítsuk a figyelmet az épített örökségre és bennük rejlő potenciálra, ahogy a közösségi média segtségével is igyekszünk növelni a velük kapcsolatos tudatosságot. Rendezünk kiállításokat, munkacsoportokat, előadásokat, tudományos tevékenységet végzünk. Legújabban egy túraprojektet indítottunk el, aminek Castle Break a neve, és 2-3 napos utazást jelent egy-egy régió legjelentősebb kastélyaihoz. 

 

 

Archívumunkban ezer kastély szerepel: ötszáz Erdélyben, a Bánátban, a Partiumban és Máramarosban található, kétszáz Moldvában és kétszázötven Havasalföldön. Az építészeti és történeti értékük különböző, és nem mindegyikük hivatalos műemlék, de kétségtelenül az összes a korábbi társadalmi és kulturális elitről tesz tanúbizonyságot. Hogy mire használják őket, az erősen függ az állapotuktól és a tulajdonostól, de olyan tényezőktől is, mint a földrajzi helyzetük és az infrastruktúrájuk. Az állami tulajdonban lévők általában városházaként, iskolaként, szociális vagy egészségügyi intézményként üzemelnek. A leggyakrabban rossz állapotban vannak, ha pedig felújították őket, akkor ezt az adott épület építészeti stílusának és történelmi értékének figyelembe vétele nélkül tették meg. Sok épület van használaton kívül, különösen a magántulajdonban lévők között. A kommunista diktatúra után elég szomorú állapotban kapták vissza kastélyaikat a korábbi tulajdonosok, akik ritkán találnak elegendő anyagi forrást a helyreállításra és nehezen találnak megfelelő funkciót az épületnek. Ezek az épületek ugyanis túl nagyok a ma megszokott életmódhoz, úgyhogy más megoldást kell találni számukra. Van pár jó példa a szállóvá alakított kastélyra, például az Apafi-kastély Almakeréken, de jó példa a bonchidai Bánffy-kastély helyreállított része is. Elég nehéz jövedelmezővé tenni ezeket az épületeket, de reménykedünk, hogy egyre több sikeres történetnek lehetünk tanúi.

 

Miclăușeni, Sturdza-kastély

 

 

Románia mai területe különféle kultúrák és hagyományok találkozásának a színhelye, és ez a kastélyépítészeten is meglátszik. Erdélyben az első arisztokrata rezidenciák a 17-18. században épültek, főleg az akkor divatos reneszánsz stílusban. Az egész Kárpát-medencére jellemző módon a 18. századtól barokk stílusban építkezett a főnemesség, majd száz év múlva átváltottak a klasszicizmusra, végül a historizmusra. A legtöbb kastélynak több építési rétege van. Moldvában a legtöbb kastély orientalista stílusban épült, majd a 19. században a francia Beaux-Arts stílusában épültek át, klasszikusnak, romantikusnak vagy eklektikusnak. Havasalföldön a 17-18. században kifejlődött egy sajátos építészeti stílus is, a brâncovenesc, ami a reneszánsz és a bizánci stílus elbűvölő keveredése; ez szolgált inspirációul a a huszadik század elején a nemzeti neoromán stílus kialakításához. Érdekes összehasonlítani a különböző régiók kastélyépítészetét, hát még összevetni őket a Balkán, Magyarország, Szerbia vagy az ex-szovjet országok építészetével!

 

 

Természetesen más a stílusuk, és máshogy éltek a havasalföldi, moldvai bojárok is, mint az erdélyi főnemesek. A kastélyok általában egy hatalmas épületegyüttes, „kompozíció” részei, amelyben vannak gazdasági épületek, kápolna, garázs, szolgálati lakások, konyha, park, üvegház, kripta... mindezek elhelyezése, együttese sokat elárul az egykori tulajdonos életviteléről. Még a moldvai és havasalföldi kastélyok közt is nagy különbségek vannak. Ezek azonban a 19. századdal eltűnnek, ahogy kialakult egy új európai elit, amelynek ugyanolyan az ízlése. Moldva és Havasalföld erős francia befolyás alatt állt, míg Erdély inkább közép-európai.

 

 

Az összes kastélynak ugyanaz volt a sorsa a huszadik század második felében. Államosították őket, majd a téeszesítés után a téeszek központjai lettek – vagy városházák, iskolák, kórházak, árvaházak, idősek otthona, esetleg bolondok háza. A tulajdonosváltás kiadós fosztogatással járt, néha pedig a könyvtárak, a bútorzat, a művészeti értékek szándékos megsemmisítésével is. A berendezést átalakították a beköltöző intézmény szükségleteinek megfelelően. Legjobb esetben az épületet sorsára hagyták. A felújítások gondatlanul mentek végbe. 1989, a kommunista rezsim összeomlása után számos kastélyt elhagytak, minthogy a téeszeket felszámolták, az iskolák, önkormányzatok, egészségügyi és szociális intézetek pedig gyakran máshová költöztek vagy bezárták őket. A restitúciós folyamat egy évtizednél is tovább tartott, és addig senki nem foglalkozott ezekkel az épületekkel. Rengeteg kastély csak az előző 25 évben lett rommá, gyakran amiatt, mert tégláiból építkeznek a helyiek. 

 

 

Az államnak sem könnyű megfelelő, gazdaságilag fenntartható funkciót találni a kastélyok számára, ahogy a felújításhoz szükséges összegek sem állnak a rendelkezésére. Sőt, gyakran az állam rosszabb gazda, mint a privát tulajdonosok, nem is olyan találékony és sokszor a forrása is kevesebb. Mint tudom, az államnak nincsenek tervei a kastélyokkal. 

 

 

A román közvélemény épp csak felfedezte magának a kastélyokat, és el van bűvölve. A Monumente Uitate is csak pozitív visszajelzést kapott. Az emberek meglepődnek, amikor a Facebookon vagy kiállításokon kastélyfotókkal találkoznak, és érdeklődnek, hogy merre találhatóak, látogathatóak-e. Remélem, hogy a turizmus segítségével lehetővé válik az épületek helyreállítása.

 

Dofteana, Ghyka-kastély

 

 

Mindenhol visszakaphatták épületeiket a volt tulajdonosok, ha kérték és volt róla érvényes papírjuk. Minden régióban sokan visszakérték korábbi javaikat. Az erdélyi kastélyok 70 százaléka és a moldvaiak 40 százaléka egyébként magántulajdonban van. Havasalföldről nincs adatunk erre vonatkozóan. A személyes benyomásom az, hogy sokan a volt bojárok közül semmilyen kapcsolatba nem akarnak kerülni már Romániával. Azt reméljük, hogy nyár végeztével, amikor felmérjük Havasalföldet is, tisztább képünk lesz a Regátról. Egyébként a legsikeresebb régi-új tulajdonosok az erdélyiek. 

 

 

Szerintem sokan, főleg a fiatalabb nemzedékekből, a régi arisztokrata családokra úgy tekintenek, mint a nevelés és a jó ízlés példáira, amelyek a mai társadalomból gyakran hiányzó értékek. A kulturális örökség jelentős része az arisztokráciának és a középnemességek köszönhető, ők hozták létre, ők tartották fenn, sok esetben ők maguk voltak az alkotók.

 

 

Románia volt az egyetlen ország a kommunista blokkból, amelyik a diktatúra összeomlása után lehetőséget adott a korábban államosított, elkobzott javak visszavételére. A restitúciós törvény az igazságot szolgálja. Ezek az épületek nem csak gazdasági értékkel bírnak, hanem tulajdonosuk identitásának is részei. Visszaszolgáltatásuk kései próbálkozás a dolgok jobbra fordításának. Az örökségvédelem nézőpontjából is megnyugtató, ha ezek az épületek visszakerülnek a tulajdonoshoz, mivel az államnak se pénze, se ötlete nincs bármit is kezdeni velük.

 

 

Tekintve a nagy számukat, elsősorban a fotós dokumentálásra és az online archívumra koncentrálunk. Reméljük, hogy mindez akár a későbbi felújítást vagy a kastélyok történetének kutatását is segítheti. Úgyszintén megpróbáljuk fejleszteni a felújítási követelményeket a jó példák bemutatásával. Bátorítjuk az embereket, hogy látogassák meg az épületeket, s az is előfordul, hogy tanácsokat adunk egy-egy tulajdonosnak. Egyelőre mi magunk még egyetlen kastélyt sem újítottunk fel, de reméljük, hogy a jövőben erre is lehetőségünk nyílik. 

 

Keresd, Bethlen-kastély

 

 

Nehéz megmondani, személyes ízlés kérdése, de azért van pár „sztárkastély”. Erdélyben ott van a  küküllővári Bethlen–Haller-kastély, a betlenszentmiklósi Bethlen-kastély, a keresdi Bethlen-kastély, a gernyeszegi Teleki-kastély, a bonchidai Bánffy-kastély, a vargyasi Dániel-kastély, a nagykárolyi Károlyi-kastély és a székelyhídi Stubenberg-palota. Moldvából megemlíteném a comănești-i és a dofteanai Gyka-kastélyokat, a lilieci-i Cantacuzino–Pașcanu–Waldenburg-kastélyt, a ruginoasa-i Sturdza–Cuza-kastélyt, a pașcani-i Cantacuzino–Brătianu-kastélyt, a miclăușeni-i Sturdza-kastélyt és a ghidigeni-i Chrissoveloni-palotát. És végül Havasalföldről érdemes megemlíteni a căciulați-i Gyka-kastélyt, a golești-i Golescu-kastélyt és a florești-i Cantacuzino-palotát.

 

 

Általában azok vannak jó állapotban, amelyeket folyamatosan használták. Az összes említett erdélyi sztárkastély felújítás alatt áll vagy már készen van, ami jó hír. De vannak félelmetesen romos állapotban lévő, értékes épületek is, mint az aranyosmeggyesi Lónyay-kastély, a kerelőszentpáli és a kapjoni Haller-palota. A moldvai és a havasalföldi sztárkastélyok jó állapotban vannak, kivéve a florești-i Cantacuzino-palotát, amelyek sosem fejeztek be, de nagyon látványos rom.

 

 

 

 

Számos beavatkozás alkalmas arra, hogy legalább jelenlegi állapotában megőrizzük az épületeket, amíg nem találunk végleges megoldást, például a tetők lyukainak befoltozása, a falak ki- és az erkélyek alátámasztása. De még ez is rengeteg pénzt, időt és bürokratikus utánajárást igényel.

 

 

A hanyatlás előrehaladottabb állapotában lévő számos kastély felújításához, sőt újjáépítéséhez irgalmatlan mennyiségű pénzre volna szükség, úgyhogy bele kell nyugodnunk, hogy a kastélyok egynegyedét biztosan elvesztettük. Csak azt remélhetjük, hogy minél több kastélynak sikerül a túlélés, amelyiknek nem, arról pedig az archívumunk fog tanúskodni. 

 

 

Aranyosmeggyes,Lónyay-kastély