A visegrádi országokról, Szlovákiáról, Csehországról és Lengyelországról Hamberger Judit beszélt. A közismerten EU-szkeptikus csehek ezúttal azt híresztelték magukról, hogy ezen az EP-választáson túlléptek a Klaus-féle szkepticizmuson, és nem küldtek EU-kritikusokat az EP-be. Ez nem mondható igaznak, hiszen a jó öreg cseh kommunisták ott vannak újra az Európai Parlamentben. Csehországban most a szocdemek és Andrej Babis vállalkozó pártjának koalíciója irányítja az országot – Babis az európai liberálisok felé érdeklődik. A jobboldalon pedig Schwarzenberg herceg pro-EU TOP09 pártja végzett az első helyen. A csehek ugyanakkor a szlovákokhoz hasonlóan rendkívül alacsony számban vettek részt az EP-választáson. Az európai sereghajtó Szlovákia lett a maga 13 százalékával – északi szomszédunknál továbbra is igaz, hogy a Fico-féle szocdem Smer óriásával a jobboldali és liberális pártok törpéi próbálnak megküzdeni, továbbra is kevés sikerrel. Lengyelországban viszont a baloldal az, amelyik továbbra is jelentéktelen, míg a hatalomért valójában két jobboldali párt, a liberálisabb színezetű Polgári Platform és a Kaczynski-féle, populistább Jog és Igazságosság (PiS) küzd egymással. Alig egy százalékos előnnyel végül a kormányzó Polgári Platform ért be a PiS előtt az EP-választáson az első helyre.
Délnyugati uniós szomszédainkról, Horvátországról és Szlovéniáról Szilágyi Imre mondott pár szót: míg Szlovénia sokáig posztkommunista mintaországnak számított, s Horvátország is relatíve sikeresen vette az elmúlt évek akadályait, míg mostanra beért az Európai Unióba, a két ország belpolitikája jelenleg a „totális káosz, teljes szétesés” irányába tart – mondta Szilágyi Imre. Mindkét országban baloldali-liberális kormányok vannak hatalmon, de az elmúlt évekbeli válságkezelésükkel teljesen szembekerültek a választókkal, ráadásul korrupciós ügyek is borzolják a kedélyeket. A pártrendszer mindkét szomszédunknál szétesőben van: Szlovéniában előrehozott választásra fog sor kerülni, míg Horvátországban épp ezekben a napokban bomolhat fel a kormány.
Az európai politikai forrongásban a stabilitás szigete a vezető uniós állam, Németország - a német EP-tanulságokról beszélt zárszavában Kiss J. László. A németek amúgy is minden területen kedvelik és igénylik a stabilitást, és Németország az utóbbi években mind gazdaságilag, mind politikailag jól is teljesített. Ősz óta egy a parlamentben nyolcvan százalékot kitevő kereszténydemokrata-szocdem nagykoalíció irányítja az országot, a gazdasági helyzet biztató. Az EP-választáson a hagyományos nagy pártok a várakozásoknak megfelelően szerepeltek: nyert a CDU, második az SPD, bent vannak a Zöldek, a szélsőbaloldaliak is. Viszont mivel a német Alkotmánybíróság nemrég eltörölte az EP-választás bejutási küszöbét, a közel száz német EP-képviselői szék egyikét akár 1 százalék alatti eredménnyel is meg lehetett szerezni. Így bejutott az EP-be egy szélsőjobbos neonáci, egy állatvédő és a Partei (vagyis Párt) nevű viccpárt is. A politikai bulváron túl azonban komolyabb feladvány az AfD ügye: az Alternatíva Németországért párt keményen, de szigorúan szakszerűen EU- és eurokritikus: a közgazdászokból, üzletemberekből, egyetemi professzorokból álló pártvezetés megkérdőjelezi az európai integráció eddigi irányát és állapotát, amivel tabukat döntöget Németországban. A választók viszont díjazták álláspontjukat: 7 százalékot értek el az EP-választáson. Az akár német toryknak is nevezhető AfD a német politika hosszú távú szereplőjévé válhat – addig is a minden eddiginél sokszínűbb európai cirkuszban mutathatja meg, mire képes.