Fogjunk össze, hogy ezen a napon a Köztársasági Elnök Úr ünnepi beszédén kívül, mely mindenkihez szól, semmilyen politikai erő ne kapjon lehetőséget, hogy kisajátítsa ezt a napot. Legyen ez a közös emlékezés, a szabadságszeretet ünnepe.
„Drága színházi kollégák, más műfajban alkotó művészek, a művészet befogadására alkalmas polgártársaink!
Tehát mindenki!
1956-ban 13 éves voltam. Ott álltam a Budafoki úton a Műegyetem bejáratánál, amikor a felhevült egyetemisták a legendás gyűlésükről kiözönlöttek. Édesapám elvitt minket az öcsémmel a Sztálin szobor ledöntésére. Életem felülmúlhatatlanul legnagyobb közösségi élménye.
Egyike a világtörténelem magasztos pillanatainak. Eufória. Mindenkinek könnyes volt a szeme, ismeretlenek ölelték és csókolgatták egymást. Ennek voltam gyerekként megrendült tanúja.
Mégis: október 23. sohasem volt ünnep. A rendszerváltásig ellenforradalom volt, utána pedig a legdurvább politikai csatározásokra adott alkalmat.
Szeretnélek Benneteket rávenni, tegyünk meg mindent, hogy október 23. politikamentes népünnep legyen.
Fogjunk össze, hogy ezen a napon a Köztársasági Elnök Úr ünnepi beszédén kívül, mely mindenkihez szól, semmilyen politikai erő ne kapjon lehetőséget, hogy kisajátítsa ezt a napot. Legyen ez a közös emlékezés, a szabadságszeretet ünnepe. Örüljünk egymásnak, mert tudunk.
Ez tanulható, megszokható.
Útjára indítom ezt a levelet a Facebook-on, akinek tetszik, ossza meg, továbbítsa, kommentelje. Ha sikeresnek mutatkozik, megszervezzük, hogy több százezres regisztrációval eljuttassuk a Köztársasági Elnökhöz és a Kormányhoz ezt az óhajunkat.
Kérem a médiumok segítségét, amennyiben egyetértenek a fentiekkel és tehetik, publikálják a dolgozatomat!
Jordán Tamás”
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
Aki hisz Krisztus feltámadásában, képes a helyi értékén kezelni az olyan véges dolgokat is, mint a politika – véli Blanckenstein Miklós. Húsvéti beszélgetés elmélyülésről, odaszentelt figyelemről és az önsajnálat ellenszeréről.
Kemény, határozott vélemény.
A hangos magyar író fejben bezzegmáshol él. Tíz éve nyitott határokat követel, mert bécsi, berlini és frankfurti fogadásokon látta, hogy az idegen szép.
Keresztény emberként van dolgunk a politikával.
Egy választási győzelem normális esetben a jövőről szól: reformokról, gazdaságról, fejlődésről. De mi történik, ha a hatalom másnap már nem kormányozni akar, hanem elszámoltatni? A történelem azt mutatja, hogy a bosszú logikája gyorsan felülírja a jogot – és ezzel nemcsak a politikát, hanem a gazdaságot is megrendíti. A kérdés nem elméleti: minden demokrácia életében újra és újra felmerül.
A kitoloncolások eszközéhez nyúlna a svéd kormány.
A török elnök megerősítette, hogy Ankara továbbra is támogatja az Ukrajna és Oroszország közötti tárgyalásokat.
