Miközben megszüljük a hogyan továbbot, érkezik a kávé, kiderül, hogy egyikünk hivatalos névjegyét a szervezők még Kijevben elcserélték, így átminősítjük tolmáccsá, a szavazókörzeti elnök pedig tart nekünk egy gyorstalpalót a városról.
Az első szavazókör egy iskola második emeletén van, a tornateremben. Minden rendben, végigkérdezzük, amit végig kell (van róla egy lista): a regisztrált szavazók száma, azok száma, akik addig szavaztak, mennyien kértek mozgóurnát, mennyien regisztráltak az utolsó harminc napban, voltak-e már helyi, illetve nemzetközi megfigyelők (a legtöbb helyen a pártok külön megfigyelőt is küldenek, és általában nemzetközi megfigyelők sem csak mi járunk a szavazókörökben), a bizottsági tagok közül mennyien voltak hasonló szerepben előző választásokon, van-e, aki nincs jelen közülük (a legtöbb helyen egy ember hiányzik, ez gyakran a kommunista párti tag); megkaptak-e minden megfelelő információt a központtól időben, illetve történt-e bármilyen incidens.
Aztán megállapítjuk, hogy vannak-e nagy sorok (nincsenek), látjuk-e jelét bármilyen választási csalásnak (nem), jelen van-e bármiféle erőszakszervezet tagja (van, ahol igen, de nem szól bele semmibe), s hasonlók. Majd a kérdésekre a választ sms-ezzük a pénteki eligazítón kapott ukrán sim-kártya segítségével a szervezetünk választási megfigyelési központjába, egy útmutató alapján; egy sms kb így néz ki: „1a2b3c4a5y6n7y8n9n10n11y12b13c”. Ezt a központban dekódolják.
Az első körzet után azonban jelezzük a központnak, hogy nem szavazókörök listáját kaptuk. Majd arra jutunk, minden központban kérni kell, hogy vigyenek minket el egy-egy szavazókörbe. Végül elmegyünk a tolmácsunk szavazókörébe, hogy ő is szavazhasson – itt két legyet ütünk egy csapásra, mivel egy iskolában egymás mellett két szavazókör is van. Majd elmegyünk a városon kívülre, egy faluba, hogy a sofőr is szavazni tudjon, s végül egy közbeiktatott körzet után az egyébként angoltanárként dolgozó tolmácsunk munkahelyére megyünk ebéd után. A kocsiban az EP-választásokat froclizzuk, az épp az EU-ba igyekvő, patrióta Ukrajnával tartó tolmácsunkon látszik, hogy most épp valami új dologgal találkozik. Úgyis végig azt kérdezgette, hogy szerintünk ez a választás demokratikus volt-e. Igyekeztünk nyugtatni, hogy persze, és azért a demokrácia sem olyan, hogy egy ideális típusa volna.