Orbán legjobb beszéde 25 éve

„Orbán beiktatási beszéde a legjobb volt, amit valaha mondott. Az első öt perc után kezdtem odafigyelni, a tizedik percben megragadott, és végig megtartott. A miniszterelnök gondolatmenete eddig ismeretlen kifejezésekre és összefüggésekre támaszkodott, amelyek a 2000 körüli Orbán Viktornak egy lényegesen érettebb formáját mutatták, és számomra, aki ezen a blogon másfél éve a polgári konzervativizmus lehetőségeit kutatom, bizony magával ragadott. Hozzáteszem, aki nem veszi észre ebben a beszédben az április 6-a előtti Orbánhoz képest a radikális változást, az valami nem értett meg.

Vagy a korábbiakat, vagy a beszédet nem. Ez a beszéd újabb fordulat Orbán politikai világképében - kétségtelen nem a konszolidációnak, hanem egy régen megkezdett, majd félbehagyott, és most egy más szinten folytatott polgári konzervatív szintézisnek a beharangozása; a saját kifejezésével élve, a »polgári-keresztény nemzeti« politikus beszéde volt, aki a szabadság rendjéhez vezető utat vázolta fel, a teljes nemzet szolgálatára szerződik, és noha voltak benne önmaga hagiografikus megéneklésére és az elmúlt négy év magasztalására szolgáló félmondatok (de nem sokkal több ezeknél), ezeket sem bántam, mert a lényeg nagyon a helyén volt. (...)

A miniszterelnök a beszédben egyszerre igen közel került ahhoz, amit ezen a blogon vallottunk (be) folyamatosan magunk is. Nagyon nem osztom (de ő sem forszírozta nagyon) az elmúlt négy év megítélését. Szerintem az elmúlt négy év nem ebben a hangvételben, nem ebben a gondolati világban, és nem azokkal az eredményekkel folyt, ahogy ő gondolja. De az a markáns fordulat, amit ehhez képest a beszédben vett, az a felfogásom szerint 99%-ban helyes. Nagy kérdés, hogy a gyakorlat mit fog mutatni. Nagyon bízom benne, hogy ugyanezt.”