Néha kicsit szorongok. Amolyan felelős értelmiségiként nagyon is érdekel, hogy szűkebb és tágabb környezetem sorsa hogyan alakul. Sohasem gondoltam, hogy ne lehetnék arra hatással, hogy az engem körülölő világ milyen irányba halad tovább. Pedig soha sem voltak nagyra törő terveim, soha nem akartam politikus lenni, de mindig is tudtam, hogy politizálni kell.
Elárulok egy titkot: nálam a politikának nincsen se szaga, se színe. Azért nincs, mert soha nem gondoltam, hogy idegen emberek, akikkel életemben nem találkoztam, majd megszakadnak azért, hogy nekem egy fikarcnyival is jobb legyen. Magyarországon politikusnak lenni egy foglalkozás, nem hivatás. A célja a pénzszerzés, semmi más. Nekem is az a célom, hogy pénzt szerezzek, nekik is az a céljuk. Versengünk a munkaerőpiacon. Így is fel lehet ezt fogni. Persze ők a mi pénzünket szerzik meg – na ezért szorongok néha egy kicsit.
A politika nem más, mint hatással lenni a környezetemre, döntéseim és cselekvéseim által előrevinni szűkebb környezetemet, hatással lenni a jövőre. Amikor nem feltétlenül azért csinálok dolgokat, hogy nekem jó legyen, hanem azért, hogy mások is előrébb jussanak (ez persze végső soron nekem is jó).
*
Az ún. „fiatal középosztály” egy nagyon szűk réteg idehaza. Elmondom, hogy látom őket én. Tagjai arról ismerszenek meg, hogy keményen politizálnak. Értsd: nap mint nap azon dolgoznak, hogy szűkebb (s tágabb) környezetüket előremozdítsák. Lehet-e mondani egy szociális munkásra, aki cigánytelepek tehetséges gyermekeit emeli ki a céltalanságból, hogy nem tagja a közéletnek? Nagy hiba lenne. Ha valaki részt vesz a közéletben, az pont ez a szocmunkás. Miért gondoljuk, hogy a saját zsebére dolgozó politikus, aki még a saját vagyongyarapodásáról sem képes ügyesen hazudni, vagy a róla való diskurzus, inkább része a közéletnek?
Része-e a közéletnek az a 28 éves, aki magánszínházat alapítva sorra járja Nyugat-Európa nagy fesztiváljait és díjat díjra halmoz? Része-e a közéletnek az a 24 éves pedagógus, aki drámaszakkört alapítva kritikus gondolkodásra tanítja a következő generációkat? Része a közéletnek az a 32 éves, aki nap mint nap tovább tökéletesíti találmányát, hogy a mozgáskorlátozott polgártársainak életminőségén jelentősen javítson? Része-e a közéletnek az a 35 éves vállalkozó, aki San Franciscóban alapít céget, de fejlesztő bázisát Budapesten tartja, évente száz meg száz friss diplomásnak biztosít ezzel munkát, ő ne lenne része a mi közéletünknek? Ők ne indukálnának változásokat, gyökeres változásokat emberi sorsokban? A fiatal középosztály, az öntudatos és hivatással rendelkező fiatal középosztály nem kivonul a közéletből, hanem épp megteremti saját közegét. Nagyon az elején vagyunk még ennek.