Gaudi az esemény után sem fogta vissza magát, sőt, kiállt a köpködők mellett és fokozta a tempót, amikor Pásztor kapcsán hazaárulást és lámpavasat emlegetett a köztévében. Délutánra a Jobbik is besokallt, és bejelentette, hogy a „minősíthetetlen Kossuth téri rendezvény” miatt útjaik elváltak egymástól volt képviselőjükkel, mert „fél tucat fékevesztett tüntető összemosása a Jobbik Magyarországért Mozgalommal egy egymilliós politikai közösség hitelét és munkáját teszi kockára”.
Azt külön is kihangsúlyozták, hogy a Jobbiknak semmi köze nem volt az eseményhez, ami rendben is lenne, ha azon nem tűnt volna fel EP-listavezetőjük, Morvai Krisztina. A Gaudival nagyon jó viszonyt ápoló jogász nem csak részt vett az eseményen, de a Jobbik elhatárolódása ellenére is kiáll a volt képviselő mellett: „miért határolódnék el harcostársamtól és legjobb barátomtól?” A lámpavasazás és a köpködés ellen sincs kifogása, hiszen „nem a Tomi köpte le, hanem valaki a tömegből”.
Nem emlékszem olyanra, hogy külhoni magyar politikust – vagy akár nem politikust – hasonló megaláztatás ért volna Magyarországon a nyilvánosság előtt. A szégyenteljes eset aligha emeli a magyar nemzeti radikalizmus fényét a szomszédos országok magyarsága szemében, pedig a Jobbik komoly energiákat fordít arra, hogy kiépítse bázisát ebben a körben. Ráadásul ismét rávilágít a Jobbikot fenyegető további két komoly veszélyre is: az egyik a hangsúlyozottan pártonkívüli Morvai szeszélye, ami még sok fejfájást fog okozni a pártnak, ahol biztos sokan nem örülnek annak, hogy olyan képviselőt küldenek az EP-be, aki sokszor magasról tesz az őt delegáló erő álláspontjára és érdekeire. A másik a Jobbikból kiszoruló, sértett és akár tovább radikalizálódó személyek és csoportok jelentette problémák: a radikális szubkultúrában könnyen válik valaki az egyik pillanatról a másikra zsidóvá és hazaárulóvá.