Pattanásig feszült a hangulat Erzsébetvárosban – lemondásra szólították fel a polgármestert
Heves adok-kapok alakult ki Niedermüller Péter és Szabó György rabbi között a kerületben uralkodó állapotok miatt.
Ft
Ft
17°C
8°C
Akták
AKTA
Háború Ukrajnában AKTA
Választás 2024 AKTA
Háború Izraelben AKTA
Lengyel választás AKTA
Egymillió Találkozás Napja AKTA
Foci Eb 2024 AKTA
Olimpia 2024 AKTA
Amerikai elnökválasztás 2024 AKTA
Árvíz 2024 AKTA
Magyar Péter botrányai AKTA
Vagyonnyilatkozatok 2025 AKTA
Pénzügyi beszámolók AKTA
Tusványos 2025 Előfizetés
09. 30.
kedd
Mi lesz veled, fiatal középosztály?
2014. április 29. 12:32
A fiatal magyar középosztály politikától való eltávolodása létező jelenség. Mi lesz veled, fiatal középosztály? És mi lesz veled, Magyarország, a kivonuló középosztály nélkül?
2014. április 29. 12:32
„Tulajdonképpen arról szól a történet, hogy a piaci középgeneráció nem ér rá politizálni, mert el kell tartaniuk, gondozniuk azokat, aki ráérnek politizálni. A gyerekeik és szüleik nemzedékét. (...) ...a piacról élő, középosztálynak csúfolt »alsópolgárság«, önérzetében megalázott szakmunkásság és szakértelmiség egyre nagyobb undorral figyeli a politikát”− írja okos és tanulságos cikkében Papp László Tamás a HR Portalon.
A közéletből saját bevallása szerint fokozatosan kiszerető újságíró a cikkében egy fontos társadalmi jelenségről ír. Sőt, az egyik legfontosabbról, ami egyrészt a most elinduló, egyelőre meglehetősen eseménytelennek tűnő új ciklus egyik fő kérdésévé válhat, miközben időben visszafelé és előre is túlnyúlik holmi négy éveken.
A fiatal avagy fiatal középkorú magyar középosztály politikától való eltávolodása létező jelenség. Talán mindenki ismer olyan embert a környezetében − én számosat −, aki az évek során tájékozott, gondolkodó ember létére elfordult a közélettől, és ma már szkeptikusan vagy éppen indulattal, megvetéssel beszél a politikáról - ha épp nem zárja ki azt hermetikusan az életéből. Pedig jó iskolákat, főiskolákat, egyetemet végzett, aktív, kreatív emberekről, a vékonyka magyar középosztály új nemzedékéről, mondhatjuk, az új magyar polgárság képviselőiről beszélünk. Normális esetben mifelénk, Európában pont ez a polgári középosztály az a réteg, amely hagyományosan a leginkább politizáló társadalmi csoport. Dolgoznak, alkotnak, adót fizetnek, családot alapítanak, gyerekeket vállalnak. A holnapnál, a hóvégnél, a következő évnél hosszabb távlatokban gondolkodnak. Egy egészséges közélet esetén egyrészt ők állnak a politika fókuszában, másrészt ők maguk is érdeklődnek a politika iránt, ők maguk alkotják a politikum gerincét.
Valami azonban félrement Magyarországon. Alapfeltevésem a rendszerváltás utáni Magyarországról, hogy az elmúlt huszonöt év nagyjából első felében egy egyenetlen, mégis látható, értelmezhető és pozitív utat tett meg az ország, olyan közös nemzeti célokkkal, mint a szocialista diktatúra után a demokrácia, a többpártrendszer, a piacgazdaság bevezetése, majd az európai, atlanti integráció a NATO és az EU felé. A rendszerváltás óta eltelt időszak második felében, miután e célok nagyrészt (úgy-ahogy) megvalósultak, új, közös nemzeti célok nélkül maradtunk, miközben − különösen 2006-2008-tól − összetett politikai, gazdasági, társadalmi, bizonyos értelemben kulturális válságba süllyedt az ország. A tyúk meg a tojás problémáját ebben az esetben sem tudjuk megoldani, de tény, hogy a kétezres évek elejétől az egymással versengő pártok, politikai tömbök egyre merészebben nyúltak a populizmus eszközeihez, így kiszolgálva a populizmusra nyitott, könnyebben terelgethető, gondolatilag formálható, propagandával vagy materiális eszközökkel megvehető tömegeket.
De időközben megszületett és felnőtt egy másik Magyarország is, a rendszerváltás után szocializálódott nemzedékek Magyarországa. És most elsősorban a fiatal középosztályról beszélek.
*
Róluk (és az eggyel idősebb, rendszerváltás körül szocializálódott nemzedékről) mondja azt Kötter Tamás író a Mandiner-interjúban: „Az állam irányítását, a gazdaság életben tartását gyakorlatilag ez az osztály vette a kezébe. Ez a kétmillió ember az, aki dolgozik, adót fizet, betartja a jogszabályokat, gyerekei lesznek. Újratermeli Magyarország humán erőforrásait, ráadásul jó minőségben, hiszen megpróbálja átadni a gyerekeinek a hagyományait. Ebből az okból kifolyólag szerintem az ő létük megkerülhetetlen, ugyanakkor viszont őket nyomorgatja a progresszív adózást rendkívül kedvelő baloldali elit. Pedig ők viszik a hátukon az egész magyar társadalmat, ennek ellenére nem csak, hogy figyelmet nem kapnak, hanem leginkább gúnnyal és megvetéssel illetik őket.”
A meglévő urbánus középosztály újabb nemzedékei mellett nagyon fontos jelenség a falvakból a városokba, vidékről a fővárosba áramló, első-, másod- vagy sokadik generációs fiatal értelmiségi réteg. Utóbbiak mindenhol ott vannak, ahol a dolgok történnek, a közigazgatástól a multik világáig, a vidéki vállalkozói rétegtől az országból immár kifelé kacsintó, vagy már eltávozott aktív, merész, kreatív fiatalokig. Míg a hagyományos urbánus középosztály gyermekei a közélet kapcsán jellemzően a régi, jól ismert baloldali-liberális mintákat követik és ismétlik; addig erre a másik, országon belül és kívül is mobilis, felfelé törekvő fiatal rétegre különös, komplex, hol − eszmetörténeti képzettség hiányában − kialakulatlan; hol pedig nagyon is erős, otthonról hozott, jellemzően − a szó eredeti értelmében − jobboldali, antikommunista, baloldaliság-ellenes nézetrendszer jellemző. Ami egyébként könnyen keveredik a tájékozottságból és felkészültségből eredő szimpla, egészséges pragmatizmussal.
Ez az új, fiatal polgári középosztály 2014-ben joggal érezheti úgy, hogy a magyar politikum egyre kevésbé szólítja meg őket.
Ma már ezekből a rendszerváltás utáni nemzedékekből is több van: idősebb tagjaik már jellemzően családos, többgyermekes emberek. Politika iránt érdeklődő rétegük jelentős része a Fidesz hagyományos szavazóbázisa volt, vagy részben még mindig az. Az újabb nemzedékek középgenerációja is már évek óta dolgozik, szingli, tartós kapcsolatban él, avagy házas, ahogy neki tetszik; ők az utolsók, akik − ha még egyáltalán érdeklődnek a politika iránt − a legjellemzőbb esetben Fidesz-szavazók voltak. És van a legfiatalabb nemzedék, akik a rendszerváltáskor vagy már utána születtek, még tanulnak vagy már dolgoznak, vagy akár a kettőt együtt csinálják, miközben ők már nem az ezredforduló körüli optimistább, nyugodtabb légkörben, hanem a 2006 utáni felbolydult, válságba süllyedt Magyarországon szocializálódtak, s egyik jellemzőjük a fennálló rendszerrel, körülményekkel szembeni mély elégedetlenség. E nemzedék politika iránt érdeklődő köreiben ugyan még mindig van egy erős, de szinte néma fideszes szavazói kör, de hangulatukat, világlátásukat, üzeneteiket nagyobb részt a Jobbik, kisebb részt a különböző baloldali-liberális mozgalmacskák jobban tudják artikulálni.
De ne essünk abba a csapdába, hogy a fiatal középosztály politika iránt érdeklődő kisebbségének világát vetítjük ki az egész nemzedékre. A mindennapokban, privát életünkben találkozhatunk folyamatosan azzal a jelenséggel, hogy ez a fiatal középosztály különböző mértékben, de elfordul a politikától.
Rájuk nem hatnak a populista ígéretversenyek, az állami osztogatások mézesmadzagai, mert pontosan tudják, ők mit tesznek be a közösbe és mit kapnak vissza belőle. Nem kérnek az inaktívaknak szánt show-műsorrá vált politikai cirkuszból, sőt, méltatlannak és sértőnek találják azt.
Rájuk nem hatnak az EU-ellenes szólamok, mert esetleg az első személyes találkozásuk az unió intézményeivel az Erasmus-program volt, és az uniós támogatás segítségével világot láthattak és nyugati egyetemeken tanulhattak; most pedig esetleg uniós pályázatokon indulnak a cégeikkel − vagy ott tartanak, hogy az EU alapvető szabadságaival élve egy másik országba mennek el dolgozni rövidebb időre, vagy egy nehéz döntés után végleg letelepedve.
Rájuk nem hatnak a poszt-kádári társadalmi alkuk, mert úgy érzik: nem azért tanultak és nem azért láttak világot, hogy a régi közmegegyezéseibe visszasüllyedő országban temessék el saját előrelépési, önkiteljesítései lehetőségeiket.
Mégis, rengetegen vannak közülük továbbra is itthon olyanok, kik továbbra sem akarnak elmenni: komoly mérlegelés után vagy teljes természetességgel úgy gondolják, itthon kell és érdemes karriert, családot, életet alapítani és felépíteni − akár az árral szemben is.
*
De mit tegyenek, ha a szembejövő ár maga a politika, a politikum? Az elsősorban az állami transzferekből élőket kiszolgáló, az ő szavazatukra ácsingózó pártok világa? Ha közülük egyesek esetleg konkrétan politizálni akarnak, előbb vagy utóbb szembesülnek a politikum vastörvényeivel, és akkor nyilvánvalóan válaszút elé kerülnek: bele a sűrűjébe vagy sürgősen kifelé onnan? Maradhatnak persze pártpolitikai rendszeren kívül élő, de aktív, érdeklődő, kritikus választópolgárok is. De mit tegyenek, ha a politika egyszerűen nem kínál semmi megvitatandót a számukra? Ha például lefolyhat egy komplett választási kampány komoly, felnőtt, értelmes politikusi viták nélkül? Ha a legsúlyosabb, legkomplexebb szakpolitikai kérdéseket szakmai és nyilvános viták, érlelési idő nélkül, alig pár nap alatt nyomnak keresztül a döntéshozói és végrehajtói rendszeren? Ha a politikai sajtó sem képes kiszolgálni az igényeiket, mert egyszerűen az újságírók sem képesek idő, pénz és felkészültség hiányában utánamenni az elképesztő gyorsaságban megszületett és végrehajtott döntéseknek? Ha nincs miről vitatkozni, nincs miről olvasni, mert a magyar politikai véleményipar évtizedes és évszázados csontokat rág újra, és egyes véleményvezérek semmitől sem félnek jobban, mint az új szempontoktól, a szabad vitáktól és az (ön)kritikus gondolkodástól?
Hova jut egy olyan ország, melynek közélete lassan semmit nem kínál a saját fiatal középosztályának? Se stabil, kiszámítható körülményeket; se a valódi vállalkozói avagy gondolati szabadság terét; se szellemi pezsgést? Ha az ország saját teherhordó, jövőre gondoló középosztálya elszakad a politikumtól, ha nem vesz részt a politika alakításában, sem a politikai arénába való belépéssel, sem a politikai vitákban való részvétellel − sőt, már a választásoktól is egyre inkább távol maradva?
Meddig folytatódhat a fiatal középosztály kivonulása a közéletből? És az országból? Meddig hagyják a politikai erők komoly megszólítás nélkül ezt a réteget? És ha ez a fiatal középosztály képviselet nélkül marad, akkor ki, melyik politikai erő lesz az, amelyik először lesz képes újra megszólítani őket? Ki fogja az ő érdekeiket a politikában képviselni?
De lehet, hogy a címben feltett kérdésem: Mi lesz veled, fiatal középosztály? nem pontos. Mert ennek a fiatal középosztálynak a tagjai, mérnökök és orvosok, közgazdászok és programozók, a versenyszféra gépezetét napról napra működtető irodisták és ha kell, a versenyszférában is helyt állni képes hivatalnokok, földközeli vállalkozók és kreatív világpolgárok, ahogy eddig is, ezután is meg fogják tudni oldani a saját életüket, pályafutásukat és kiteljesedésüket. Ha kell, árral szemben is. Sokuknak eddig is erről szólt az élete. Köszönik, megvannak, és meglesznek ezentúl is, akár itthon, akár külföldön.
A helyes kérdés tehát az: mi lesz veled, Magyarország, a kivonuló középosztály nélkül?
A palantírt használni nem kell félnetek jó lesz
Közeledve az országgyűlési választásokhoz sokan néznek Tolkien mesebeli látókövébe és beszélnek arról, amit láttak.
Tíz probléma Magyar Péterrel, amelyen változtatnia kell, ha rendszert akar váltani
Az ellenzéki mantrák ismételgetése újabb és újabb helyszíneken nem egy kormányzásra kész erő képét festi fel.
Havas Henrik hozta a formáját: belerúgott a miniszterelnökbe és a Mandinerbe is (VIDEÓ)
Az újságíró ismét lesújtó véleménnyel volt lapunkról, míg a miniszterelnököt egy „szar cselédnek” nevezte a JÓLVANEZÍGY YouTube-csatorna műsorában.
Valami félrement a DK-nál: még a saját szavazóik is kiakadtak Dobrevék új kampányán
A Demokratikus Koalíció fizetett hirdetésben támadta a határon túli magyarok szavazati jogát, de sikerült a saját szavazóikat is összezavarni.
Stačilo!
A liberális demokrácia eszményéből csúfot űző történet az elmúlt háromnegyed év európai politikájának fejleménye, és valamennyi mögött felsejlik a jó öreg fasisztaveszély motívuma.
Meglepő ország adta a legtöbb katonát az oroszoknak: húszezren érkeztek a frontra a világ másik feléről
Az ukránok állítják, a dél-amerikai országból toborzott katonákat tudtukon kívül, átveréssel vitték a frontra.
Lehet-e nagy művész egy hitvány ember?
A hívő ember számára a szentség a Teremtő megnyilvánulása, a teremtő istenség jelenlétének a megérzése, átélése. Ehhez elegendő lehet egy darab kő a jeruzsálemi Golgotáról, egy durván összetákolt fakereszt.
Összesen 99 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Ángyán Páván
2014. április 30. 03:59
"a piaci középgeneráció nem ér rá politizálni"
Eszerint a piaci középgeneráció nem középosztály.
Válasz erre
3
0
Wazze
2014. április 29. 23:19
"Mi lesz veled, fiatal középosztály?"
Elmegy külföldre dolgozni.
"És mi lesz veled, Magyarország, a kivonuló középosztály nélkül?"
Elszegényedik, majd elcigányosodik, -zsidósodik és éhendöglik. Ami a cél, tulajdonképpen...
Válasz erre
1
0
Dragitenovic
2014. április 29. 20:56
Nem akarok senkit sem megbantani de nem csak a kozep osztaly dolgozik es telepedik e kulfoldon hanem az 50 evesek is ez a szomoru!
En 13 eve elek kint egyszer megprobaltam haza menni 3 honap utan vissza jottem mert remenytelen a helyzet otthon!
Az en meglatasom vannak orszagok ahol szarul eltek mindig is elnek es elni is fognak meg vannak olyan orszagok ahol az eletszinvonal mindig is jobb volt meg jobb is lesz!
Gyenge eletszinvonal mindegy milyen szazadban nezzuk :)
Magyarorszag,Szerbia ,Romania,Bulgaria,Lengyelorszag sot az egesz keleti blokk!
Ahol meg jo es jo is lesz Ausztria,nemetorszag,Francia,Angol,Sved,Dan,Norveg,Finn eszeak es nyugat!
Ennyi pont ez van!
Válasz erre
1
4
várúr
2014. április 29. 19:16
Akármilyen eredményeket ér el az említett "fiatal társadalmi középosztály", ha nincs közéleti érdeklődésük, legfeljebb a siker, a pénz, a család, stb. szólítja meg őket és nem az ország dolga. Jobbító szándékuk saját magukra terjed. Az is valami, de az effajta ostoba önzés vezeti lassacskán szakadékba az egész Nyugatot. Így aztán a politikából csöppet se hiányolom őket. Akit a közügyek ilyen-olyan okból nem foglalkoztatnak, annak előbb-utóbb saját magára szűkül az élete. Nehéz a politikával - bármilyen okból - azonosulni, de aki négyévente sem képes pár percet szánni rá, az ne is panaszkodjon. nem véletlen vetették meg a régi görög demokráciákban a népszavazásról távol maradókat.
Válasz erre
4
0