Szankciók ide vagy oda, továbbra is Oroszország az EU egyik legnagyobb gázimportőre
Ennek ellenére továbbra is komoly aggodalomra ad okot az Európában jelentkező energiaválság.
Azt remélem, hogy ha kicsiben tudunk változtatni, akkor az emberek elhiszik, hogy nagyban is lehet majd változtatni. Interjú.
Néhány hete Moszkvában beszélgettünk olyan fiatalokkal, akik nem a helyi közvélemény-kutatások mainstream orosz polgárát testesítik meg. Fiatalok, moszkvaiak, beszélnek nyelveket és nem a tévéből vagy a napilapokból tájékozódnak. És az országuk jövőjét is másképp látják, mint a hivatalos Oroszország.
*
Dimitrij Gudkov
Néhány száz méterre a Dumától egy pártirodának berendezett lakásban találkozunk. Apja – Gennady Gudkov – az Oroszországban szinte kötelező KGB-s hátszéllel lett parlamenti képviselő a 2000-es évek elején. A család kezdetben támogatta Putyint, de már apa és fia is az ellenzéket erősíti. Míg az apa a parlamenten kívül támadja az elnököt, Dimitrij az egyetlen független, pártonkívüli a Dumában. De a következő választásra készülve most ő is pártot szervez.
– Bocs, nehéz még itt leülni, de csak a napokban költöztünk ide. Most kezdtem el szervezni egy új és modern szocdem pártot a barátaimmal.
– Nincs még elég párt Oroszországban?
– Van, de az a baj, hogy az ellenzéki főerő, a Parnas liberális. Márpedig egy liberális párt, liberális ideológiával Oroszországban nem kaphat többet 6-10%-nál. Ezért gondolom azt, hogy egy modern, demokratikus baloldali pártnak sokkal nagyobb támogatottsága lehet hosszútávon. Ez azért is fontos, mert a túlzott elnöki hatalom helyett sokkal nagyobb teret kéne biztosítani a parlamentnek és a parlamenti döntéshozatalnak. De hát ezen kívül is van elég tennivaló. Szabaddá kéne tenni a médiát és a bíróságokat is.
– Kimondani könnyű.
– Oroszország egy technikai forradalom közepén áll. Évente 5-10 millióval nő az internetezők száma, és ezek az emberek már sokkal jobban igénylik a szólás és az információ szabadságát. Ők már egy más társadalomban szeretnének élni. Persze ez nem megy egyik napról a másikra, ezt csak fokozatosan lehet elérni. Nem hiszek a forradalmakban.
– Mit tud ezért tenni az új pártjuk?
– Mi most kicsiben próbálunk demokrácia-projekteket indítani. Elsősorban vidéken. Oroszországban bizonyos lélekszám alatt az emberek nem közvetlenül választják a polgármestert. Ilyen város Nyizsnyij Novgorod is. Mi itt azt csináljuk, hogy próbáljuk bebizonyítani az embereknek, hogy sokkal jobban járnának, ha ők is közvetlenül választanának polgármestert. Erről készítünk elemzéseket, ezzel kapcsolatban szervezünk fórumokat, szóval próbáljuk bebizonyítani nekik, hogy jobban járnak a közvetlen demokráciával. Illetve helyben, vidéken próbálunk harcolni a korrupcióval szemben. Ez sem könnyű, és akad tennivaló bőven. De ezek az akciók sokszor sikeresek, hiszen ha a Kreml azt látja, hogy valahol túl sok a probléma, a helyiek túl korruptak, akkor Putyin fogja és leváltja a helyi vezetőket. Ettől is él az emberekben a jó cár képe, és ezért félnek helyben a korrupciós botrányoktól. Azt remélem, hogy ha kicsiben tudunk változtatni, akkor az emberek elhiszik, hogy nagyban is lehet majd változtatni.
– Honnan lehet pénzt szerezni Oroszországban demokrácia népszerűsítésre?
– Egyrészt van online számlánk, amire a neten keresztül bárki adhat pénzt, aztán mindig vannak olyan csalódott vállalkozók, akik bíznak egy estleges változásban. Sok ilyen csalódott vállalkozó van, közülük többen támogatták Navalny kampányát is a moszkvai polgármesteri címért.
– Szóval az orosz vállalkozók fogják megteremteni a demokráciát?
– Igen, szerintem nemcsak az közembereknek, de a vállalkozóknak, sőt az oligarcháknak is jót tenne egy kiszámítható demokratikus fordulat Oroszországban. Akkor nem kéne rettegniük, hogy az állam bármely pillanatban elveheti a vagyonukat, akkor a megszerzett pénzük feletti tulajdont a törvény garantálná és nem függne az önkénytől.