Mandoki: Az integráció a bevándorlók felelőssége
A Nyugatra „disszidált” rockzenész azt írja, mivel akkoriban egy szót sem beszélt németül, az első dolga volt, hogy minden szabad percében tanuljon németül.
A 2010-es reményteli öröm, és az utána következő sok csalódás után én már nem nagyon tudom, mit lehet várni a következő négy évtől.
A Mandiner az elmúlt napokban különböző irányultságú véleményformálók cikkeit közölte az elmúlt négy év értékeléséről. A választás után rátérünk a következő, 2014-2018-as ciklusra: egy új cikksorozatban a Mandiner szerzői, bloggerei mondják el, mire számítanak, mit várnak, mit várnak el a következő évektől a magyar politikában.
*
A 2014-es választás nagyjából Bécsbe költözésem időpontjával esett egybe. Erre a hétvégére már kintről jöttem haza választani, és mire megalakul az új kormány, már meg fogom kapni az első eurós fizetésemet a karvalytőke egyik jeles képviselőjétől. Amikor kb. tíz éve érettségiztem, nem gondoltam, hogy ehhez majd nyugatra kell költöznöm.
De nem akarok nagyon negatív lenni, mert minden másodpercét szerettem az elmúlt kb. 30 évnek, amit Budapesten éltem, és otthon sem éltem rosszul. Nem szabad bölcsész diplomával teszkós árufeltöltőnek Angliába költöző, magát gazdasági menekültnek nevező állandó elégedetlen vagyok. Viszont a lehetőség az lehetőség volt. Ha mást nem is, azt gyorsan ki tudtam számolni, hogy mennyivel hamarabb lehet majd a lakáshitelt a bécsi fizetésből kifizetni.
A 2010-es reményteli öröm, és az utána következő sok csalódás után én már nem nagyon tudom, mit lehet várni a következő négy évtől. Ezért csak annyit mondanék: nagyon remélem, hogy legkésőbb négy év múlva reális alternatíva lehetne hazamenni. Mert a sok Schnitzelből is csak elég lesz egyszer, és amúgy is annyira sokan vagyunk már itt magyarok, hogy akár otthon is lehetnénk...