A Nemzeti Együttműködési Rendszer egy olyan Horthy-korszak, ahol prolik játsszák az urat; olyan Kádár-rendszer, amely szegénységbe nyomja a középosztályt; olyan neoliberalizmus, amely nem ért a gazdasághoz; és olyan neokommunizmus, amely felmondja a társadalmi szolidaritást. Nincs erre más szavunk, mint a nemzeti abszurditás rendszere. De a magyar történelemben sokszor erősebb volt az abszurd vonulat, mint bármi más.
Láthatóan azonban van erre igény, mert míg a Belsőpárt meggazdagodik, sokak - amint a Békemenet felvonulói bizonyították - megelégszenek azzal, ha azt ordíthatják, hogy »magyarok vagyunk«, és az »urak« azt mondják nekik, hogy »igen, magyarok vagyunk«.
A Nemzeti Együttműködésnek ennyi a programja: magyarunk vagyunk.