Szörnyű idő (Vári György) − Mandiner négyévértékelő XXV.

A választás előtti utolsó héten a Mandiner különböző irányultságú, meghatározó magyar véleményformálókhoz fordult; rövid, tömör válaszokat kérve tőlük egy kérdésre: hogyan értékelik a 2010-2014 közötti ciklust? Válaszaikat a napokban közöljük.

*

Vári György: Szörnyű idő

Rémes évek voltak, vége-hossza nem volna, ha megpróbálnám felsorolni, miért, úgyhogy csak egyet mondok. A most véget érő politikai ciklus legnagyobb bűnének a módszeres és következetes irgalmatlanság volt. A jelenlegi formájában működő közmunkarendszer, a Munka Törvénykönyve, a rokkantnyugdíjasokkal kapcsolatos intézkedések, a hajléktalanok elleni hadjárat, a tankötelezettségi korhatár leszállítása, az iskolarendszer esélymegvonó jellegű átalakítása, Balog Zoltán demonstratív kiállása a szegregáció mellett, amiről most már pecsétes bírósági papírja is van, és így tovább.

A „munka világában” megkapaszkodni képes polgártársaink korlátlanabb kizsákmányolása és az innen kiesők szinte teljes kiszorítása az állami újraelosztásból, vagyis az irántuk viselt majdnem minden felelősség megtagadása. A hagyományos ellenzék tanulásképtelennek bizonyult, a ciklus végére mindez szinte komikusan látványossá vált, ráadásul még a szimpatikus alternatív kezdeményezéseket is felzabálta a Millától a Szolidaritásig és – ami a legfájdalmasabb – szétszakadt az LMP is, a PM értékes politikusai pedig villámgyorsan partvonalra kerültek az ancien régime újra összeálló arcainak szövetségében. És aztán ott van még a Jobbik, a kilátástalanság vámszedőivel.

Jó hír viszont, hogy az LMP még mindig választható; és talán még jobb hír, hogy a mögöttünk hagyott négy év nem az eleje, hanem a vége valaminek: ez így ugyanis nem mehet tovább.

Fontos jogalkotási lépés volt, hogy a családon belüli erőszak büntetőjogi kategóriává vált, ezenkívül azonban csak az szól az elmúlt négy év parlamenti tevékenysége mellett, hogy volt szíves nyersanyagául szolgálni Kukorelly Endre Országházi divatok című frissen megjelent, csodálatos könyvéhez.

Nekem személyesen különben szép éveim voltak: újságíróvá lettem a Magyar Narancsnál, nemrég elkezdhettem napilapozni a Népszabadságnál; és megszületett a fiam, akinek mindez feltehetően olyan lesz majd, olyan távoli, mint nekem a kései hetvenes évek.

A szerző a Népszabadság munkatársa.