Rákosliget, 1919. április 8.
Kunéry Kálmán: A proletár...
Éltek a népek baromi sorba,
A hatalomnak ez nem volt elég, -
Mert bármennyije volt a vén uzsorásnak,
Százszor annyit kivánt - legalább még.
Kiveszem szájukból a betévő falatot!
Sorvadó testükön kölönc is van?
Rabságba velük! ha éhen is halnak. -
Enyém a dicsőség! - ezüst! - és arany!
Minden az enyém! mit természet adott,
Mit hitvány elme eddig alkotott.
A népé? a nyomor! a megalázkodás!
A verejtékes munka és semmi más!
Ide a kockát!
A szerencse velem!
Nyomorult proletár!
A lelked is elnyerem!
És perdült a kocka egy véres háboruban,
Melyben nyomor - nyomorra következett.
Melyben millió anya hitveset, -
Az árva apát siratva, - könnyezett.
Eldőlt a kocka és csudák-csodája,
Nem a hatalom, - a nép téte nyer.
A dölyfös hatalom, az elnyomó gazember, -
Az elnyomott népnek lábinál hever.
S a holttá igázott nép -
Nem lihegett bosszut,
Bár módjában állott: -
A hatalom felett,
Félre rugta azt lábaitól, -
S igaz szeretettel
A többi szenvedő
Baján segitett.
Feltörte a hatalom minden kincses tárát,
S mihez idáig jussa sohasem volt,
Kincset, - boldogságot, emberi jogokat
Minden testvérének teli kézzel szórt.
Szülje meg munkád proletár testvérem
Az erkölcs és becsület isteni mását
A világot megváltó szocializmust!
A jövő igaz Messiását!
