Sportos párt: Lekerülhet rólunk a kamupárt jelző

A Cink „Íme, ilyen egy kamugyanús párt” címmel hozta le az önnel készült interjút. Mivel tudná meggyőzni a választópolgárokat, hogy a Sportos és Egészséges Magyarországért Párt nem kamupárt?

Kovács András: Talán ott kellene kezdeni, hogy mit értünk ez alatt a kifejezés alatt. Az új választási törvény remek lehetőséget biztosít az új pártoknak, hogy bemutatkozhassanak, a kampányidőszak pedig olyan figyelmet generál, amilyen semmilyen más időszakban nincs. Az, hogy a kampányfilmünket most ingyen és bérmentve sugározni fogják a televízióban, vagy hogy nyolcmillió szavazólapon feltűnik a Sportos és Egészséges Magyarországért Párt, picit felhívva a téma fontosságára a figyelmet, erre máskor nem lenne lehetőség. Szerintem a következő négy évben fog eldőlni, hogy ki milyen aktivitást végez. Mi a logónkba már most beletettük 2018-at, nehogy valaki azt gondolja, hogy józan észtől és a realitástól elrugaszkodott céljaink vannak. 2018-ban szeretnénk néhány olyan képviselőt bejuttatni a parlamentbe, akik a sport és az egészség ügyét képviselik.

A két választás között is igyekeznek majd aktívak maradni?

KA: Abszolút. Mindenkinek nehéz, aki most indult, mert azt mondják, hogy mindez biztos csak a kampánytámogatás miatt történt. Persze a kampánytámogatásból lehet csinálni mondjuk egy jó kampányfilmet. Ezt mi meg is csináltuk, már több ezren meg is nézték a YouTube-on. A mostani helyzet jó lehetőség a bemutatkozásra. Milyen hátrányban lennénk, ha mondjuk jövő júniusban indulnánk?

Pont ezért fura. Például a Negyedik Köztársaság – amelynek ráadásul nem is sikerült országos listát állítania – vagy akár a Kásler Árpád-féle A Haza Nem Eladó Mozgalom is kifejtett valamilyen tevékenységet korábban. Ezzel szemben a SEM gyakorlatilag a semmiből tűnt fel.

KA: Szerintem remek, hogy így a semmiből elő lehet bukkanni és meg lehet mérettetni a választásokon.

Igen, de így, hogy előtte nem csináltak semmi figyelemfelkeltőt, csak az aláírásgyűjtés időszakában léptek nyilvánosságra, joggal kételkednek sokan.

KA: Lehetett volna egy-két-három évvel ezelőtt is pártot alapítani. Sőt. Korábban nem is kellett volna pártot alapítani, hiszen még 2010-ben is indulhattak egyesületek a választásokon. Én személy szerint is húsz éve foglalkozom sportrendezvények, versenyek, céges sportnapok szervezésével. Szóval hozzám ez mindig is közel állt, de három-négy dolognak össze kellett állnia ahhoz, hogy azt mondjam, ezt érdemes megmutatni. Én nem akarok más pártokat minősíteni, de ha megnézzük a 4K!-t, ott valamit elszúrtak az üzenettel vagy a szervezettséggel, hogy több éves múlttal sem sikerült összegyűjteniük az aláírásokat. Lehetett tudni, hogy erre két hét lesz majd. A mi jelöltjeink maguk gyűjtötték az aláírásokat, napi 10-12 órát az utcán voltak, de ehhez kellett egy jó szervezettség, jó jelöltek, profi kommunikáció, folyamatos kapcsolattartás, ötletek. Az, hogy 48 ezren aláírták az íveket, azt mutatja, hogy a sport és az egészség olyan hívószavak, amelyek valamit azért megmozgattak a lakosságban.

És ehhez kell egy „sportos” párt? Nem lett volna elég a civil szférában tevékenykedni?

KA: Nagyon sok civil szervezett foglalkozik ezzel. Lehettünk volna a húsz mellett a huszonegyedik ilyen, de inkább a párt mellett döntöttünk. Szerintem kell ilyen. Miért ne?

Na de miért?

KA: Azért, mert így úgy tudjuk felhívni a figyelmet a sport és az egészség fontosságára, ahogy máshogy nem tudnánk. Mikor kérnének tőlünk interjút, vagy csörögne folyamatosan a sajtósunk telefonja civil szervezetként? Szerintem fontos, hogy legyen egy olyan képviselet a parlamentben, amely kimondottan egy témára fókuszál. Ez egy kísérlet is, hogy vajon be lehet-e juttatni egy tematikus pártot a parlamentbe. Más országokban vannak hagyományos, erős zöld pártok, amelyek környezetvédelmi kérdésekben megkerülhetetlenek. Mi valami hasonlót szeretnénk sport és egészség területén 2018-ra, azaz hogy ne lehessen megkerülni azt a néhány képviselőt. Nem akarok aktuálpolitizálni, de amikor kitalálták, hogy a Normafán letérkövezik az utat, rekortánpályát alakítanak ki, meg bekandeláberezik az erdőt, akkor ilyen esetben nem baj, ha felszólal egy sportoló, és azt mondja: lehet, hogy ez nagyon jó üzlet valakinek, de ezt talán nem kéne.

A Normafa-ügy, ha már így említette, például remek alkalom lett volna arra, hogy megjelenjen a nyilvánosság előtt a párt. Miért nem szólaltak meg akkor?

KA: Persze, meg lehetett volna jelenni korábban is. A jelöltjeink személy szerint korábban is sokat tettek a sport és az egészséges életmód ügyéért. Az egyik országos listán szereplő jelöltünk például értelmi fogyatékosok edzőtermére gyűjtött pénzt. Mindenkinek van olyan múltja, vagy olyan „kattanása”, hogy például szeretne olyan játszótereket, amelyen edzeni tudnak a gyerekek, fiatalok. A pécsi jelöltünk minden városba szeretne egy ilyet, a kampányban Mohácson át is fogunk adni egyet.

Honnan lettek a jelöltjeik?

KA: A jelölteket kizárólag a saját ismeretségi körömből választottam. Nekem fontos volt, hogy ne hirdessünk, mint más pártok, hanem tudjuk, hogy ki kicsoda és mit csinált eddig. Ha a listavezetőnket, Pásztori Patríciát nézzük, őt egy nagyon kedves családi ismerős ajánlotta, akinek elhittem, amiket mondott, így nem kellett utánajárni, hogy tényleg igaz-e mondjuk az, hogy a Pécsi Tudomány Egyetemen végzős gyógyszerészhallgató.

Pásztori Patrícia: Valóban, egy családi ismerősön keresztül kerültünk kapcsolatba. Sokszor felmerült már, hogy lettem képviselőjelölt. Számomra fontos, hogy megtegyek mindent az egészségért és az egészségmegőrzésért. A gyógyszertárban nap mint nap találkozom a betegekkel, így át tudom adni mindazt, amit ez a párt képvisel.

Rögtön megtetszett az ötlet?

PP: Átküldtek egy anyagot, abban elolvastam a párt céljait. Láttam a logóban a 2018-at, rá is kérdeztem, hogy mik a hosszú távú tervek. Aztán volt egy felkészítő, illetve találkozó a párt többi tagjával, eljöttem és abszolút pozitív volt minden. Megtetszett a szervezettség, a célok, a programok. Az aláírásgyűjtés alatt – én is egyedül gyűjtöttem Nagykanizsán – több olyan emberrel találkoztam, akik el sem akartak menni szavazni, mert belefáradtak a szürke politizálós vitákba, de tudtam nekik olyat mutatni, egy olyan új színt hozni a palettára, hogy jó eséllyel megváltoztatják a döntésüket. Az én 500 aláírásom és országosan az a közel 50 ezer aláírás azt mutatja, hogy van helye ennek a pártnak. Ha április 6-án el tudnánk érni az 1 százalékot, akkor utána be tudnánk bizonyítani, hogy valósak a céljaink, és végre lekerülhetne rólunk a kamupárt jelző.

Teljesen egyedül gyűjtötték az aláírásokat a jelöltek, mindenféle aktivistahálózat nélkül?

PP: Sok helyen segítettek bennünket aktivisták, de én egyedül gyűjtöttem. És nem adatbázisokból. Hétfőn, amikor felvettem az íveket, elég esős nap volt, így az utcán kevés embert találtam meg, ott nehéz volt. Háztól házig gyűjtöttem, emellett konditermekben és gyorsétterem parkolójában is sikerrel próbálkoztam.

Egy sportos párt gyorsétterem parkolójában gyűjtötte az aláírásokat? Ez valami provokatív húzás volt?

PP: Pontosan ezért mentem oda. Kijöttek két hamburgerrel meg sült krumplival a kezükben, odamentem hozzájuk, hogy „sport és egészség” van erre egy percük, beszélhetünk róla? És megálltak. Vagy azért, mert elszégyellték magukat, vagy pedig mert felkeltette az érdeklődésüket ez az új dolog. Nagyon-nagyon sok aláírás jött onnan össze. Élőben beszélgetve az emberekkel is sokszor előjött ez a kamupárt-dolog, de mindig tudtam olyat mondani, amiért mégis odaadták az aláírásukat, és biztattak, hogy csináljuk. Szerintem ezek a pozitív dolgok azok, amik előrébb vitték az aláírásgyűjtést. Nekem speciel három nap alatt sikerült. És tényleg nem úgy, hogy sötét sikátorban megállítottam valakit és mondtam, hogy soroljon tíz nevet és teljen az a papír, hanem én gyűjtöttem személyesen.

Miért pont Pásztori Patríciára esett a választás, amikor kiválasztották a párt listavezetőjét?

KA: Egyrészt azért őt kértem föl, mert nála volt meg legerősebben egy személyben a sport és az egészség. Amellett, hogy gyógyszerészhallgató, rendszeres résztvevője a tenisz és fallabda versenyeknek is. Plusz van ambíciója, dekoratív is és jók a kommunikációs képességei.

Ezek szempontok voltak, amikor kiválasztotta azt a személyt, aki majd megtestesíti a szervezetet?

KA: Ezek mind fontos szempontok, persze. Az, hogy mennyire megbízható, mennyire lelkes, milyen a kisugárzása, tud-e példákat hozni mondjuk arra, miért gondoljuk, hogy a gyógyszerfogyasztás Magyarországon brutálisan magas, és ez ellen tenni kell, ezek fontosak. Kerestük a leghitelesebb jelöltet. Az is fontos szempont volt, hogy legyen nő a listán.

Lett is, mások is, méghozzá a 18 fős országos listán 8, az indulni tudó egyéni jelöltek között pedig 52-ből 20 a nő. Ez messze felette van a más pártoknál tapasztalható arányoknak. Ez tudatos volt, vagy így alakult?

KA: Inkább így alakult. Úgy nem volt benne tudatosság, hogy azt kértem az ismerőseimtől, hogy női jelölteket ajánljanak. Az viszont valószínűleg nem véletlen, hogy a „sport és az egészség” hívószavak a nőknél erősebben rezonáltak, minthogyha azt mondtuk volna, hogy mezőgazdasági támogatások, szerkezetátalakítás. Ez benne lehet abban, hogy ennyi női jelöltünk lett.

Tehát azért van ennyi női jelöltje a SEM-nek, mert olyan tematikát képvisel, ami jobban érdekli a nőket, mint az általános politika?

KA: Ez benne lehetett. Ha más tematikájú lenne a párt, lehet, hogy más lenne az arány, de hozzánk ez a két téma áll közel, ebben tudunk hitelesen megszólalni.

PP: Az aláírók között is nagyjából fele-fele arányban voltak a férfiak és a nők. Nem volt az, hogy csak férfiak, mert hogy politika, vagy csak nők, mert hogy fittness. De ezeket a témákat a férfiak is magukénak érzik, járnak konditermekbe, és szerintem most már ugyanott vannak a hiúság kérdésében is, mint a nők. Régen a patikában is az volt a jellemző, hogy bejöttek a hölgyek vitaminért, mert szépek akartak maradni, fiatalok és egészségesek. Most már ugyanannyi férfi is bejön ebből az okból.

Ha már így előkerült a fitness, a fitnesspárt a másik jelző, ami a SEM kapácsán előjön.

KA: Van olyan jelöltünk, aki nagyon fontosnak tartja a fitnesst. De konkrétan egy budapesti jelöltünk miatt jött elő ez a jelző, amikor egy elhamarkodott cikkben egy újságíró azt írta, hogy a SEM az illető saját pártja, pedig sem az alapítók között nem volt ott, sem az elnökségnek nem tagja. Őt is egy ismerősöm ajánlotta, mert viszonylag közismert, és olyan ügyet képvisel, ami nekünk is fontos volt, például hogy az iskolákban, kórházakban muszáj lenne megreformálni az étkezést. Neki végül nem sikerült összegyűjtenie az aláírásokat. Ráadásul mivel ő is pozitívan beszélt a pártról, elmondta, hogy ez az, amit csinálni akar, így sokan úgy értelmezték, hogy ő az alapító. Ezzel most már nem tudunk mit kezdeni.

És ön, pártelnökként miért nem indul sem egyéniben, sem listán a választásokon? Általában az a szokás, hogy a pártelnök vezeti a pártlistát.

KA: Van pár dolog, amiben szeretnénk eltérni a többiektől.

Például?

KA: A szlogenünk, a „SEM EZ, SEM AZ” nem csak egy szóvicc, ezt igyekszünk is megtartani. Én nagyon örülök, hogy fogalmam sincs a jelöltjeink ideológiai vagy politikai irányultságáról.

PP: Ha nem jött volna a SEM, akkor most konkrétan nem mentem volna szavazni, mert nekem már nagyon szürke, nagyon egyhangú a mostani politika. Ezért is kell ez az új dolog, amit a magaménak érzek, tudok vele azonosulni. Úgy érzem, hogy a mai politika nem rólam szól. A sport és az egészség viszont mindenkinek a saját ügye. Saját magamért teszem, hogy nem autóval megyek a munkahelyemre, hanem gyalog, vagy hogy csoki helyett almát eszek nasinak. Ha ezt tudjuk közvetíteni az emberek felé, akkor már elértük azt, ami a fő cél.

KA: Ilyen jellegű párt külföldön is csak egy van: Ausztráliában találtuk meg a testvérpártunkat. Tavaly alakultak, szóval ezek szerint kamupárt ők is, és be is kerültek a helyi törvényhozásba. A sajtósunk már megkereste őket, hogy érdeklődjünk a munkájukról. Szerintem ez egy jó kísérlet arra, hogyan reagálnak az emberek egy tematikus pártra, ami pozitív üzeneteket közvetít. Az aláírásgyűjtés során pozitívak voltak a visszajelzések. A következő megmérettetés április 6-a lesz. A logónkban 2018 szerepel, de 2014-re is kell célkitűzés, ami az 1 százalék elérése lehet. Nem mondom reálisnak, mert a mérések szerint a kispártok összesen fognak 2 százalékot elérni, de azért lehet meglepetést okozni. Ha az aláírásgyűjtést megközelítő eredményt érünk el, akkor az nagyon pozitív lenne.

Tehát az a cél, hogy nagyjából ugyanannyi szavazatot szerezzenek, amennyi aláírást gyűjtöttek?

KA: Szerintem ez egy méltó célkitűzés.

A politikai elit-ellenes protest szavazatokat szeretnék begyűjteni?

KA: Felmerült az az ötlet, hogy mi lenne, ha szavazólapra azt a kis szlogenünket tennék fel, hogy „SEM EZ, SEM AZ”. Akkor talán az 5 százalék sem lett volna kizárt. De úgy döntöttem, hogy ezt nem. Szurkoltam a Kétfarkú Kutya Pártnak, hogy sikerüljön bejegyezni, és begyűjthesse azokat a klasszikus protest szavazatokat, amiket mondjuk külföldön egy sörpárt. Tudjuk, hogy az előző választáson is voltak, akik bementek a fülkébe, és rajzoltak egy nagy X-et, vagy mást, jelezve, hogy sem ez, sem az. Ezt a szóviccet ki lehetett volna használni, de szerintem ennél felelősségteljesebben kell hozzáállni. Protest szavazatra persze van esély. A kisorsolt 7. hely a kormánypártok után és az LMP előtt van a listán, szóval nagyon illusztris társaságba keveredtünk. Ha az egész szavazólapot megnézzük, akkor is nagyon ideális helyen van a párt. De ha meg kéne fogalmazni, hogy honnan várunk szavazatokat, akkor azt mondanám, hogy egyrészt azoktól, akik nyitottak erre a gondolatvilágra, másrészt számítok az olyan szavazókra is, akik most biztosra veszik, hogy a jelenlegi kormánypárt megőrzi pozícióját, akár kétharmaddal is, és azt mondják, hogy na itt van egy új, friss tematikus párt, miért ne szavazzak rájuk?

Tehát azokra a szavazókra számítanak, akik adott esetben kormánypártiak, de mivel biztosnak látják a győzelmet, esetleg hajlandóak egy sportos pártra szavazni?

KA: Rájuk is. Bátran leadhatják a szavazatukat egy olyan kis pártra, ami színesítené a palettát. Azért mondtam célnak azt a 48 ezer szavazatot, amennyi aláírást gyűjtöttünk, mert az már – ahogy a törvény is fogalmaz az 1 százalékot elért pártok állami támogatásával kapcsolatban –, egy olyan társadalmi támogatottságot jelez, aminek birtokában négy éven keresztül jogosultak lennénk további állami támogatásra. Ha ez így történik, akkor a következő 4 évben egy szakértői csapattal, részletes, megalapozott és konkrét cselekvési tervet tartalmazó programot lehetne kidolgozni. De ehhez meg kell várni április 6-át.

Ha jelentősen elmarad az eredményük a kitűzött 48 ezer szavazattól, akkor abbahagyják, és jöhet a kamupárt-jelző, vagy dolgoznak tovább és megcélozzák 2018-at, ahogy a nevükben is szerepel?

KA: Mindenképpen tovább fogunk dolgozni. Itt inkább az egésznek az intenzitását és sebességét befolyásolhatja az állami támogatás. De már megkerestek ismert üzletemberek és jelezték, hogy szívesen támogatnának. Tehát még az is lehet, hogy egy százalék ide-vagy oda, lesz, aki ezt az ötletet támogatásra érdemesnek fogja tartani. Az, hogy 52 jelöltünk össze tudta gyűjteni az aláírásokat, az szerintem nagyon-nagy dolog. Ezt kár lenne veszni hagyni. Viszont én megmaradnék a civil szakmámnál – nagyon sok felkészítést, tréninget tartok cégeknél –, és inkább Patríciát tolnám a reflektorfénybe. Hogy egy korábbi kérdésére is válaszoljak: nincs olyan ambícióm, hogy a parlamentbe kerüljek, ezért nem erőltettem az országos lista első helyét.

De ez mégis csak egy jelképes dolog, hogy a pártelnök vezeti a pártlistát.

KA: Ez igaz, de hadd legyünk ebben is egy picit mások, mint a többiek. Én azt hiszem inkább a szervezéshez értek, sok több száz fős sportnapot, külföldi utazást, túrát szerveztem már. Mindig áldom a szüleimet, hogy anno első sportágként sakkra írattak be, mert így megtanultam, hogy mindig két-három-négy-öt lépéssel előbbre gondolkodjak. Például már 2013 szeptemberében arról, hogy mi kell ahhoz, hogy a Patrícia 2014. február 17-én egy esős nagykanizsai reggelen elkezdhesse az aláírástgyűjtést. Ehhez értek. Hogy ezt, illetve a csapat-összeállítást hogyan lehet jól megcsinálni.

Tehát ön szervez, a „politizálást” pedig meghagyja a jelölteknek.

KA: A párt szervezésében és a politikai üzenetek kidolgozásában szívesen részt veszek, de nekem nincs olyan ambícióm, hogy 2018-ban a parlamentbe kerüljek. A Patríciához hasonló karakterekben gondolkodunk, és 2018-ra egy olyan sportolóban is, aki mondjuk olimpiát nyert.

Szeretnének egy húzónevet?

KA: Szeretnénk. Nagyon sok rendezvényre hívok meg sportolókat, nagyon jó kapcsolatom van velük. Azt tapasztalom, amikor meghívok egy rendezvényre egy ismert sportolót, akkor isszák a szavait. Jobban, mintha én mondanám el, például azt, hogy fontos a mindennapi testmozgás. És az is tudatos, hogy nem most kértem fel ezeket az ismerősöket, barátokat, hogy vállalják be a jelöltséget, mert arra azért lehetett számítani, hogy mivel most indult ez az egész, magyarázkodunk kell majd, hogy miért élünk egy törvény adta lehetőséggel. Ez be is következett. Nem akartam ilyen helyzetbe hozni őket, most inkább készüljenek Rióra. De van jó néhány olyan, több nyelvet beszélő, egyetemet végzett olimpikonunk, akiket négy év után, rendezvényekkel, szakmai konferenciákkal a hátunk mögött meg tudunk majd győzni arról, hogy segítsenek minket. Ehhez nem az én arcom kell a televízióban, hanem az, hogy amit elterveztünk, azt szépen felépítsük. Bízom benne, hogy addigra elfogadnak minket egy olyan komoly szervezetként, amely bizonyította, hogy a „SEM EZ, SEM AZ” nem osztja meg a választókat.

Van olyan párt, akivel együttműködnének?

KA: Tudunk találni. A mindennapos testnevelés kérdésében például biztosan, mert az szerintem egy nagyon jó kezdeményezés.

Tehát akkor elsősorban ügyek mentén működnének együtt?

KA: Mivel „SEM EZ, SEM AZ”, így ideológia mentén nem nagyon tudunk együttműködni. De az, hogy a mindennapos testnevelés egy jó gondolat, azzal együtt tudok érteni. Persze hozzátenném a magamét, hogy akkor ehhez a feltételeket is meg kellene teremteni. Ez már valamennyire politizálás. Értek minket olyan vádak, hogy nem akarunk politizálni, de mi azt írtuk, hogy nem akarunk hagyományos módon politizálni. Mi azt mondjuk, hogy ha bejut az a néhány képviselőnk 2018-ban a parlamentbe, akkor maximálisan képviseljék a pártot és a gondolatait, de egyéb ügyekben nagyon örülnék neki, ha a lelkiismeretük szerint szavaznának. A frakciófegyelem kicsit más lenne, mint a többi pártnál.

Tehát a szabad mandátum teljesen szabad mandátum lenne?

KA: Abszolút. Az összes többi témában szabadon engedném őket. Olyan jelöltekkel szeretnénk ezt megtenni, akik ezt szintén magukénak gondolják. Ez is mutatja, hogy „SEM EZ, SEM AZ”. Ez is egy kísérlet.

Visszatérve a konkrétumokra. A mindennapos testnevelés mellett egy másik sarokpontja a kormány sporttal kapcsolatos döntéseinek a stadionépítés. Erről mit gondolnak?

KA: Támogatjuk a külföldiekhez hasonló sportkomplexumok, családbarát sportlétesítmények építését, de azért szerintünk van egy aránytalanság a mostani tempóban és a stadionok számában. Ebben megint egy picit politizálni kell. Azt mondom, hogy eggyel kevesebb stadion, és mondjuk akkor helyette 400 tömegsportra alkalmas helyszín épülhetne, például futópályák a lakótelepek körül. Ha ránk lenne bízva, akkor inkább emellett döntenénk. De amúgy az, hogy egy sportrendezvényhez kapcsolódóan egy szép stadionban a családok egy egész napot el tudjanak tölteni, és pláza helyett ott legyenek, sportoljanak, szurkoljanak, azzal abszolút egyet tudunk érteni.

Mi az a sportot és egészséget érintő kérdés, amivel ezen túl nem értenek egyet?

KA: Említettük már a gyógyszertámogatás kérdését. Magyarországon óriási a gyógyszerfogyasztás. Tudjuk, hogy ez nem csak a kormány hibája, hanem hozzáállás kérdése is: gyógyszert szedünk ha kell, ha nem.

PP: Amit az orvos felír, az szentírás, és utána már nehezen lehet befolyásolni az embereket. Maradjunk a koleszterin-csökkentőknél. Ha az emberek tényleg odafigyelnének a sportolásra és a táplálkozásra, akkor ezek szedésére nem lenne szükség. Elgondolkodtató, hogy így országosan mennyi pénzt lehetne megspórolni, és abból mennyi minden másra lehetne költeni, például helyszínt és eszközt biztosítani mindenkinek, aki sportolni szeretne.

Az ellenzéki összefogás 8 ígérete közül az egyik épp arról szól, hogy plusz 24 ezer forintot adnának a 100 ezer forint alatti nyugdíjjal rendelkező 65 év feletti időseknek gyógyszerre.

KA: Néztük ezt a pontot, és sajnos tényleg simán eléri egy nyugdíjas gyógyszerköltése ezt az összeget.

PP: És emellett még kapja a közgyógykeretet. De kérdem én, hogy biztos az a jó, hogy pénzt adunk gyógyszerekre, holott tudjuk, hogy a gyógyszereknek mennyi káros és nem kívánt mellékhatása van? Vagy pedig próbáljuk azt hangsúlyozni, hogy bár szükséges, mert vannak olyan betegségek, amiket csak gyógyszerekkel lehet kezelni, erre adjunk is támogatást, de vizsgáljuk meg azokat a betegségeket, ahol nem indokolt, hogy gyógyszert szedjünk, és ezeket támogatni sem kell. Ha onnan elvennénk, és más ügyekre tudnánk fordítani, az sokkal jobb lenne mindenki számára.

A kórházi étkezés megreformálásán túl vannak még konkrét javaslatai, programpontjai a pártnak?

KA: „Xanax helyett tornacipőt” a stressz levezetésére. Amikor megkérdezem a nagy cégeknél dolgozó munkatársakat, hogy mennyit sportolnak, mozognak rendszeresen, akkor tízből kilencen úgy válaszolnak, hogy semmit. Úgy beszélnek a Xanaxról, mint egy megoldásról a feszült, stresszes helyzetekre, és már huszonéves kortól szedik, amit én döbbenten hallgatok. Elhiszem, hogy van olyan helyzet, vagy olyan szintű depresszió, ahol ez szükséges, ezt elfogadom. De hogy ez legyen a megoldás, miközben előtte másik tizenöt dolgot nem próbáltam ki, hogy nem sétáltam végig az utcán napsütésben az épületeket nézegetve, vagy nem próbáltam azt ki, hogy változtatok az étrendemen, változtatok a mozgásszegény életemen, én ezt nem tudom elfogadni.

Vannak konkrét terveik arra, hogy ezt hogy lehetne elérni?

KA: Én azt remélem, hogy azzal, hogy ott leszünk a szavazólapon, már felhívjuk a figyelmet, hogy hé, van itt két fontos terület, te ezekre mennyit figyelsz oda? Tudom, hogy ez sokaknál kényelmetlen. Azt sem akarom, hogy a kampányfilmünket megnézők azt érezzék, hogy mi hibáztatjuk őket azért, amiért éppen chipset esznek és sört isznak. De valahol azért csak föl kell erre hívni a figyelmet. Közös tapasztalat, és valószínűleg mindenkinek volt már ilyen a családjában, baráti körében, hogy valami tragédia kellett ahhoz, hogy megváltozzon az értékrend és az életmód. És utána már tudott erre időt szánni munka előtt, után, közben. Ez is egy fontos programpontunk lenne egyébként, hogy a munkáltatók jobban támogassák a dolgozóikat ebben, hiszen ők is érdekeltek. És nem csak a táppénz miatt, hanem mert a munkáltatóknak sem mindegy, hogy hány évig tud együtt dolgozni az alkalmazottjaival, akiknek napi 8-10 órán keresztül kell teljesíteniük. Lehet, hogy amiket kitalálunk, kicsit idealisztikusnak tűnnek, de én azt mondom, hogy ha felhívjuk erre a figyelmet, elhangzik a kampányban, akkor lehet, hogy ad egy pici motivációt. Fontos lenne az is, hogy 18 év alatt heti két edzést támogasson az állam. Van, aki azért nem viszi a gyerekét cselgáncsozni vagy úszni, mert nem tudja kifizetni, pedig a gyerek tehetséges lenne. Tudom, hogy a tandíjról több szó esik, de szerintem ez is egy fontos terület. Nem kell feltétlenül élsportolónak lennie, de ha hozzászokik a rendszeres sporthoz, közvetve megspórolhatunk a későbbiekben pénzt.

Nemzetgazdasági, össztársadalmi szinten is kiemeltnek tartják a sportot?

KA: Igen. Erről is nagyon jó tanulmányok vannak, hogy minden sportra, mozgásra fordított idő, pénz, energia sokszorosan megtérül. Talán erre nem fektetnek igazán hangsúlyt sem a pártok, sem a civil szervezetek, sem az emberek. Ez az egyik fő cél, hogy erre felhívjuk a figyelmet. Meglátjuk, hogy mi lesz a reakció. Ha április 6-án jó eredményt érünk el, akkor még nagyobb fokozatba lehet kapcsolni, bevonva olyan szakembereket, sportolókat, akikkel tovább lehet ezt az ügyet vinni.

Hogyan kampányolnak majd a következő hetekben?

KA: Korábban elkészült a kampányvideónk, amit már eddig is több ezren néztek meg. Ebben a jelöltjeink, illetve hozzátartozóink szerepelnek. Médiakampányunk több fronton is elindult: a kampányfilm sugárzása mellett az online médiafelületeken lesznek láthatóak hirdetéseink, és a közösségi oldalakon is aktívak leszünk. Ezen felül számos kampányrendezvényt tervezünk az ország szinte egész területén, értelemszerűen azokban a körzetekben, ahol képviselőjelöltjeink vannak. Az országos kampányzárónk Pécsett lesz március 30-án, egy aerobic rendezvénnyel közösen.

*

Fotó: Réti Bori