És mi a különbség e kérdések szellemisége és a rövidesen megépülő Szabadság téri emlékműé között? Természetesen egy világnyi: az, ami különbség van a megbocsátás és az önfelmentés között.
„Miért nem lehet a történelem (legalább 1914-től, a polgári társadalmak leáldozásától) az az iskolai tárgy, amelynek még csak állami tanterve sincsen? Miért nem lehet az élő emlékezetek párhuzamos elmesélésének ideje? Relativizmus lenne ez? Nem az, ha felfogjuk, hogy a történelemben, miként az életben, nincsen kitüntetett nézőpont. Az őrlődésünk, amire rámegy a jövőnk, éppen ezt bizonyítja minden egyes nap. Miért kell nekünk állami szobor, schmidtmáriák, intézetek, ítélőszékek, amelyek egyetlen nézőpont szentesítésén ügyködnek, hogy ráüssék a folyamatos agóniánkra a hivatalosság pecsétjét? Magyarország – agónia. Miért nem látja a közösség a történelem értelmezésében rejlő ártó állami szándékot?
A jelenlegi magyar miniszterelnök nemcsak Magyarországon, hanem világviszonylatban is jelentős politikus. Kormányzása hossza, megnyert választásai hazai rekordok. Ungváry Zsolt írása.
Az a baloldali és liberális értelmiség, amely elutasítja Magyart, Orbán rendszerét nem másik fideszes diktatúrára akarja váltani.
Egy felelős, hazáját szerető ember nem kívánhatja, hogy magyar vér folyjon Ukrajnában.
Szégyen és undorító a viselkedésed és szomorú, hogy egy ilyen gerinctelen embert mint te, több mint tíz évig megtűrték a Fideszben!
Mandula Viktor újságíró arra hívta fel a Tisza-vezér figyelmét, hogy a politikai csatározásokból a miniszterelnök családját jobb lenne kihagyni.
Ma Magyarországon az egymással szemben álló politikai táborok a nap huszonnégy órájában vádolják a másikat azzal, hogy az érdekből, pénzért hazudik. Győrffy Ákos írása.
Hivatalos: Kijev nem fizet.
„Közvetlen és sürgető” fenyegetésként azonosította az Egyesült Királyság Oroszországot.
