Ez volt az utolsó szög Magyar Péter közéleti koporsójába
A magyarokkal általában sem lehet szórakozni, de a magyar nyugdíjasokkal pedig végképp nem.
Mire mentünk az új alkotmánnyal? – Mérlegen a politikai kultúra
2014. február 10. 15:26
Az alkotmány legitimációs deficitjét nem a népszavazás elmaradása, de még csak nem is a külföldi fórumok kritikája vagy a gyors elfogadás okozza, hanem az a politikai „kultúrharc”, amely a két tábort jellemzi.
2014. február 10. 15:26
Mi az, hogy egy hónap alatt átnyomták a parlamenten? Nem kellett volna róla népszavazást tartani? Miért ideologizál a preambulum? Minek ennyi sarkalatos törvény? Baj, hogy megszűnt az actio popularis? Ezek voltak a főbb kérdések, amelyek a közvéleményt is élénken foglalkoztatták az alaptörvény elfogadásakor, és még azután is. A Mérlegen az Alaptörvény című interjúkötet szerkesztői ezt is megkérdezték.
Meg kell hagyni, a szerkesztők nem voltak könnyű helyzetben, hiszen munkájuk alatt is folyamatosan változóban volt Magyarország új, gránitsziládnak szánt alkotmánya; és a körülötte dúló politikailag fűtött viták hevéből sem ők, sem a megkérdezett alkotmányjogászok nem mindig tudták kivonni magukat. Volt alkotmánybírók és „nagy öregek” mellett a közvélemény számára kevésbé ismert szakembereket is megkérdeztek. Ha az egyes jogintézményeket a válaszadók eltérően is ítélték meg, az mindenképp egyértelművé vált: az alkotmányozás elválaszthatatlan a politikai kultúrától, és annak a hiánya, vagy legalábbis sajátos jellege rányomta a bélyegét az új alaptörvényre is.
Az új alkotmány legitimációja kezdettől fogva heves viták tárgya volt, így a szerkesztők visszatérő kérdése, hogy kellett volna-e népszavazást tartani az alaptörvényről – ez persze annyiban pusztán teoretikus felvetés, hogy sem a régi, sem az új alkotmány alapján erre nem lett volna lehetőség. A megkérdezettek megosztottak voltak abban a kérdésben, hogy lehet-e ilyen kérdésben bízni a „nép” kompetenciáiban – annak ellenére, hogy számos országban bevett gyakorlat, sőt, előírás az alkotmányról való népszavazás.
A legitimáció kapcsán a Nyugat-Európából érkező éles kritikák mellett sem lehetett szó nélkül elmenni; ugyanakkor szemléletes, ahogyan Trócsányi László (volt alkotmánybíró, jelenleg párizsi nagykövet) megvilágította a kérdés másik oldalát is: „A legnagyobb gond az, hogy a Velencei Bizottság véleményeit, miután azok nem kötelező erejűek, nem lehet egyetlen fórum előtt sem vitatni. Magyarország esete azonban arra irányította rá a figyelmet, hogy a nemzetközi, politikai karakterű fórumok (Európa Tanács, Európai Parlament) a Velencei Bizottság jelentéseire alapítva alakítják ki álláspontjukat”.
Az alkotmány legitimációs deficitjét viszont nem a népszavazás elmaradása, de még csak nem is a külföldi fórumok kritikája vagy a gyors elfogadás okozza, hanem az a politikai „kultúrharc,” amely a két tábort jellemzi. Jól mutat rá erre a német professzor, Herbert Küpper, aki régóta foglalkozik a magyar közjoggal, de egy belpolitikától elrugaszkodott, külső nézőpontból fogalmazta meg kritikáit. „Egy demokráciában minden demokratikus párt minden más demokratikus párttal hajlandó legalább tárgyalni,” Magyarországon azonban nem csak a politikából, de a társadalomból is hiányzik a vita kultúrája – állítja.
Jól szemlélteti ezt a megosztottságot a kétharmados törvények intézménye is, amely gyakorlatilag egy kompromisszumot kényszerít ki a két szekértábor között és amely visszatérő kérdés az interjúk során. Nagy kérdés, hogy rá lehet-e erőltetni egy ilyen „demokratikus megoldást” a kompromisszumra nem igazán hajlandó pártokra? Sokan azzal érveltek, hogy eddig is sikerült kétharmados törvényeket hozni és alkotmányt módosítani, mások viszont teljesen megszüntették volna a kétharmados törvények intézményét.
A hazai politikai és alkotmányos kultúra fájdalmas állapotát leginkább talán az Alkotmánybíróság vesszőfutása jelzi, hiszen a testület ugyan csak ritkán állt a sarkára az utóbbi pár évben, de ilyen esetekben előfordult, hogy utóbb beleírták az alkotmányba az alkotmányellenesnek nyilvánított rendelkezéseket. A megkérdezett magyar alkotmányjogászok mind nagyon fontos, garanciális szerepet tulajdonítanak az Alkotmánybíróságnak; Herbert Küpper azonban rámutat: alkotmánybíróság nélkül is létezhet jogállam. Csak nem itt. Olyan országok vígan megvannak alkotmánybíróság nélkül, „ahol az emberek bizalma töretlen a politikai kultúrában és a politikai élet folyamataiban”, mert ezek az országok a jogállamiságukat inkább bízzák a parlamentre, mint egy alkotmánybíróságra.
Ez az, amitől mi nagyon messzire vagyunk: hogy a parlamentben megbízzunk. Valahogy egy fokkal jobban bíztunk eddig az alkotmánybíróságban, de látni kell, hogy sajnos az is egy – ugyan szakmainak álcázott szánt – politikai szervezet, és alapvetően az volt korábban is. Miben bízhatunk akkor? Talán abban, hogy – mint arra Jakab András utal a könyvben – a történelem során az alkotmányok általában jogszerűtlen módon születtek, így kétharmaddal sincs bebetonozva ez a mostani? Valószínűleg, ha a politikai elitünk nem kulturálódik, egy új – törvényesen vagy törvénytelenül elfogadott – alkotmánnyal sem lennénk előrébb: alkotmányok irkálása helyett ugyanis azt kellene megtanulnunk, hogy hogyan tartsuk be a már meglévőt anélkül, hogy utóbb aktuálpolitikai kedvünk szerint toldozgatnánk.
A mostani alkotmány mérlege a kezdetekkor jóval pozitívabb volt, mint azt a heves, gyakran ideológiailag fűtött kritikák sugallták. Azonban a két év alatti öt módosítás negatívba fordította ezt a mérleget: és ez nem az alkotmánynak, hanem a magyar „politikai kultúrának” köszönhető – összességében erre mutat rá ez a kötet is.
*
Molnár Benedek, Németh Márton, Tóth Péter (szerk.): Mérlegen az Alaptörvény – Interjúkötet hazánk új alkotmányáról (HVG-Orac, Budapest, 2013)
A megkérdezett alkotmányjogászok: Sólyom László, Kukorelli István, Trócsányi László, Herbert Küpper, Jakab András, Patyi András, Tordai Csaba, Tölgyessy Péter.
A transzokhoz való viszonyulás szerintem igenis vízválasztó
A minap közzétettem a brit Glamour magazin fényképét, amelyen nőként öltözött transz férfiak láthatók, akiket a lap az Év nőinek nevez.
Fodor Gábor lesújtó véleményt mondott Magyar Péterről, ez mindent megváltoztathat
Nem várt pofon érkezett a Tisza Párt elnökének.
Fontos fejlemény, hogy Magyar Péter közös etikai kódex elfogadására szólítja fel a választáson induló többi pártot
Nehéz időszak volt ez, de örülök, hogy Magyar deklarációja ezt most lezárta, és mostantól kifejezett várakozással vagyok az új és újabb, tiszteletteli, a véleményemhez való jogomért kiálló tiszás kommentek felé.
Ha én ellenzéki politikus lennék, akkor a minapi történések arra vezetnének, hogy legalább a maradék ellenzékhű sajtómat NE BASZOGASSAM
Mert fogy.
Összefogtak Brüsszelben a magyargyűlölő képviselők: nyíltan kimondták, ez az egy cél vezérli őket
Teljesen elszabadultak Daniel Freundék.
Megtörten vallott az indiai repülőbaleset egyetlen túlélője
Külföld
A férfi szerint fizikai és lelki szenvedései mindennap emlékeztetik a tragédiára.
Összesen 56 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Senye Péter
2014. február 11. 06:10
Lehet folytatni...A Tízparancsolatot is semmibe veszik.
Válasz erre
0
0
betamás89
2014. február 11. 00:43
Az Alkotmánynak igenis a népszavazás hiányában áll a legitimációs deficitje, mintahogy az ország összes eddigi alkotmányának is. Az alkotmány a törvénypiramis tetején áll, éppen ezért lett volna fontos népszavazással dönteni róla. Az alkotmányozásnak és az alkotmánymódósitásnak mindig is lesznek ellenzői. Ez viszont nem jelenti azt, hogy egy kétharmados többséggel és népszavazás által elfogadott alkotmány ne lenne legitim. A kétharmadnak gyakorlatilag nem az a szerepe, hogy szembenálló feleket tárgyalásra kényszeritsen, hanem az, hogy stabilitást biztositson az alkotmányosási folyamatnak, hiszen ha a tervezet mindkét fenti szűrőn átment volna, akkor biztos lett volna, hogy valóban a nép akaratát tükrözi. Igy viszont az történt, hogy egy pártszövetség megnyert egy választást, majd hozott egy alkotmányt, amelyről nem szólt egy szót sem a kampányban és utólag sem kérte ki a nép véleményét. Igaz, küldött ki levélkéket, de 1. ezektől már mindenki vakarózik, 2. nem olyan körülmények között történt a véleménykikérés, hogy az alkotmányt esetleg ellenzőknek is betekintése legyen a folyamatba.
Válasz erre
0
1
Papuska
2014. február 10. 23:10
Az egész fejtegetés arra épül, hogy a politika tisztességesebb a "Lajtán túl" mint itthon. Számomra, miután éppen politikai kérdésekkel is foglalkozva, sikerült eljutni néhány nyugati politikai eseményre, kiderült, hogy nem a politika tisztességesebb, hanem az emberek megvezetése az. A politika által meghatározott, állítólag független média tömegesen tájékoztatja hamisan a nyugati embereket. Ez nem ritkán durvább, mint amit velünk a szocializmusban is tettek. Mindennapos a meghamisított híradás, a felvételről sugárzott, megvágott élő közvetítés és hasonlók. Számomra mindennél megdöbbentőbb volt a nyugati emberek megvezethetősége, naivitása. Nem tudom, mi mikor voltunk ilyen jámbor, hiszékeny népség. Mi a szocializmus idején is egyfolytában gyanakodtunk, ők a legnyilvánvalóbb átverésnek is bedőlnek. Pedig látszólag jóval képzettebbek, és tudósabbak, ugyanakkor bizonyos területeken nem tudnak, nem akarnak gondolkodni. A politikai pártok is mások. Bár van köztük küzdelem, de általában mégis valahogy együttműködnek. Legalábbis a népbutításban ezt teszik. Furcsa volt ezt magyarként látnom! A vasfüggönyön át minden másnak látszott. Innen is, onnan is.
Válasz erre
1
1
elfelejtette
2014. február 10. 20:54
Má' bocsánat, de létezik annál deficitesebb Alaptörvény, amelyik úgy kezdődik, hogy az 1946 vagy 48, vagy tudomisén, melyik törvény kétszáznyolvankilencezrezik módosítása. És az az első bekezdése, hogy ez egy átmeneti sajtpapír, kvázi PostIt Note?
Válasz erre
2
1