„Hétköznapi emberek voltunk, akik rendkívüli körülmények közé kerültek”
Selma van de Perre, aki október végén 103 éves korában hunyt el majdnem nyolcvan évet várt arra, hogy könyv formában is elmesélje a történetét.
Meghalt Jancsó, oda a huszadik század
2014. február 01. 11:06
Jancsó akkor alkotott nagyot, amikor tűrt vagy tiltott volt, de semmiképpen sem támogatott. De írhatnánk ide nekrológnak akármit, úgyis csak röhögne rajta. „Ha nem röhögnék, nem tudnám kibírni az egészet.” Jó röhögést odaátra is Jancsónak.
2014. február 01. 11:06
„Meghalt Jancsó, vége a huszadik századnak” – írta nekem Trianon-tagadó Tibi, alias Három T sms-ében, mikor megtudta, hogy elment a magyar film Faludyja. Jancsó Miklós valóban a huszadik század rendezője volt, hiszen a huszonegyedik században már nézhetetlen filmeket csinált. Ő is akkor alkotott nagyot, amikor tűrt vagy tiltott volt, de semmiképpen sem támogatott. De mentségére mondjuk el, hogy nyolcvanévesen beállt a Bëlga dzsipjét tolni, kilencvenévesen Bret Easton Ellist olvasott, de legfőképpen, hogy írhatnánk ide nekrológnak akármit, úgyis csak röhögne rajta.
Martin Scorsese egyik kedvenc rendezője távozott Jancsó Miklóssal, bármennyire is hihetetlen lehet ez annak, aki az ősz mágusnak és örökifjú nőcsábásznak csak a viccesen „szarok bele” dadaista igényességével megvert, teljesen esetleges Kapa-Pepe-filmjeit ismeri, melyek a rendszerváltás utáni magyar film válságának állatorvosi lovai a koncepciótól a finanszírozásig. Jancsó valószínűleg egy Krúdy-fröccs felemelésébe több energiát fektetett, mint utolsó alkotásaiba. „Ne öregedjenek meg, mert valami őrület” – ajánlotta élete vége felé a csudaöreg, és további önreflexiós képességét mutatja, hogy aktfotókat sem publikált a Penthouse-ban.
De a Szegénylegények után én mindent elnézek és elnéznék neki, Balázs Béla terminusával az úgynevezett nézhetetlen szarokat is, önmagában ezért a klasszikusáért ott a helye a csillagosok közt. Jancsó Miklós valaha tényleg tudott rendezni. Csak valahol elmaradt a huszáros trombita és az olasz pornókaland közti félúton, de abból a perspektívából bizony művész a Jancsó, és Feri a kancsó, üzenem Fankadeli Ferinek.
Nem kell magunk mellé ültetni Szabó Istvánt a 100 éves a moziból, hogy kijelentsük, az 1965-ös Szegénylegényeknek bízvást helye van a tíz legjobb magyar film között, amelyért Arany Pálmára jelölték Jancsót (de a „legjobb rendező” Cannes-i díját „csak” az 1972-es Még kér a népért nyerte el). A Szegénylegényekben a betyárvilágot Kobraként felszámoló, „te vagy a pestis, és én vagyok a gyógyszer”-hitvallású Gróf Ráday Gedeon 1869-es történetének szűrébe bújtatva Jancsó milliméterpontos műszaki rajzot adott az ötvenhat utáni megtorlások, a pofozó-simogató konszolidáció mechanizmusáról. „Ha ott a Sáncban talál magánál bűnösebb embert, olyat, aki több embert ölt meg, akkor magát nem akasztjuk fel. Szóval az a feltétel, hogy találjon ilyen embert” – mondja a Sáncban a mindig más arccal, de ugyanabban a köpenyben felbukkanó Hatalom, és ennél jobban – emeljük ki Jancsó forgatókönyvírójának, „egypetéjű ikertestvérének”, a 2005-ben elhunyt Hernádi Gyulának nagyságát is – senki se írta le a társadalmat bűnrészessé tevő Hatalom természetrajzát. Tarantino ebből a sztoriból egy Piszkos tizenkettő-paródiát rendezett volna, de hát ő sose gondolt semmit a világról a hatvanas-hetvenes évek Jancsójával ellentétben, akinek minden komolyabb filmje rekviem volt egy álomért.
Az igazi művész nem sorkatona, hanem mindig partizán – mondott valami hasonlót egyszer a ködszurkáló színészóriás, Latinovits Zoltán, aki első generációs parasztértelmiségiként helyét kereső orvost játszva pattogtatta ostorként a szavakat az első igazi Jancsó-filmben, az 1963-as Oldás és kötésben. Gaál István Sodrásbanja mellett Jancsóval kezdődött el a „hatvanas évek” a magyar filmben. A hetvenes években pedig felfedezte Cicciolinát. Jancsó régi balos kultúreszményt valósított meg azzal, hogy értelmiségi filmekbe rakott csöcsökkel és seggekkel bevonta a munkás-paraszt nézőket.
Igen, Jancsó Miklós partizán volt, de ezt ő úgy fogalmazta meg, hogy „eltévelyedő pali”. Aki oktatóként sem hitt az osztályzatokban, és maga is besorolhatatlan volt, majdnem mindent el lehet mondani róla, egész életművében a nagyszerűség és a nagyon szörnyű határán táncol, noha egy biztos, hogy sose fogják hozzákötni a videóklipesztétikát.
„Nem értek a montázshoz” – indokolta, hogy miért lettek védjegyei a hosszú snittek, minden megszólalásával igazolva credóját, miszerint a legnagyobb baj, ha az ember elveszti az iróniát.
„Ha nem röhögnék, nem tudnám kibírni az egészet.” Jó röhögést odaátra is Jancsónak. Elég jó már ott a társaság.
A csapat többi tagja elnyeri méltó büntetését.
Megszólal a Gotterhalte.
Ez volt az utolsó szög Magyar Péter közéleti koporsójába
A magyarokkal általában sem lehet szórakozni, de a magyar nyugdíjasokkal pedig végképp nem.
A transzokhoz való viszonyulás szerintem igenis vízválasztó
A minap közzétettem a brit Glamour magazin fényképét, amelyen nőként öltözött transz férfiak láthatók, akiket a lap az Év nőinek nevez.
Fodor Gábor lesújtó véleményt mondott Magyar Péterről, ez mindent megváltoztathat
Nem várt pofon érkezett a Tisza Párt elnökének.
Fontos fejlemény, hogy Magyar Péter közös etikai kódex elfogadására szólítja fel a választáson induló többi pártot
Nehéz időszak volt ez, de örülök, hogy Magyar deklarációja ezt most lezárta, és mostantól kifejezett várakozással vagyok az új és újabb, tiszteletteli, a véleményemhez való jogomért kiálló tiszás kommentek felé.
Ha én ellenzéki politikus lennék, akkor a minapi történések arra vezetnének, hogy legalább a maradék ellenzékhű sajtómat NE BASZOGASSAM
Mert fogy.
DVTK–Újpest: egyórás első félidő, tizenegyes és kiállítás után „edzőmentő” lila siker az alsóházi káoszrangadón
Sport
Volt itt minden, mint a búcsúban...
Ez a magyarok pénztárcájára is megérezheti: drágulást jelentettek be az osztrák sörgyártók
Az áremelkedés a jól ismert márkákat sem kíméli.
Összesen 113 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
sobrk
2014. február 04. 14:21
"Jó röhögést odaátra is Jancsónak." ?? Én nem hiszem hogy röhögni fog...
Válasz erre
1
0
marko11
2014. február 02. 09:50
"Jancsó... tűrt vagy tiltott volt, de semmiképpen sem támogatott."
Jut eszembe egy riport Koncz Zsuzsával, amikor az ifjú riporter a (szintén elnyomott énekesnőt) megkérdezi:
És nem félt? (Mármint a Kádár rendszerben.)
Mielőtt újra lehülyézné/m/nk ezt a Csunderlik gyereket (e cikkecske szerzőjét), tegyünk szívünkre a kezünket, honnan is szedik ezek az ifjak ezeket a marhaságokat!?
Hiszen nem is éltek a Kádár rendszerben vagy legföljebb kisdobosok voltak.
Onnan veszik, hogy ezt hallották, ezt tanulták.
A rendszerváltás után évekig csak egy olyan középiskolás tankönyv volt forgalomban, amelyik azt tanította, hogy az előző rendszert a magyar nép döntötte meg, a hős reformkommunisták (később: mszp) és a demokratikus ellenzék (mind a hatan, heten - később szdsz) vezetésével.
Meg, hogy itt olyan borzalom volt, mindenki elvoltnyomva, éhezés, munkanélküliség, kilakoltatások. (Vagy ez már most van!?)
Na, szóval nem hülye Csunderlik meg az ifjú rádió-riporter sem, csak jól felmondták a magyar rendszerváltás hazug történetét. És mely hazugságból húsz évig igen jól megéltek Jancsóék és a többi szdsz és szdsz-közeli "üldözöttek":
Válasz erre
3
0
csuka
2014. február 02. 08:07
Meghalt Jancsó, de a hülyeség itt maradt.
Válasz erre
1
3
krisztoforo48
2014. február 02. 06:29
Filmet a közönségnek kell készíteni és ha fogyasztják,akkor jól dolgozott a stáb.Nem pedig a belterjes "szakmának",akik időről-időre összegyűlnek és vállon veregetik egymást,teljesen függetlenül attól hogy valaki megnézte-e az "alkotást".Egy-két kivételtől eltekintve ezekkel a filmekkel vallatni lehetett volna.
Válasz erre
1
1