Önmagukról viszont úgy vélekedett, hogy a „végtelen nagy megértés és (…) tolerancia” oda vezetett, hogy kultúrpolitikájuknak elvesztek a kontúrjai. Hangsúlyozta, hogy miniszterelnökként nem adott utasítást kulturális minisztereinek, hogy mit kell támogatni és mit nem szabad, ami – állítása szerint – ma is idegen tőle, ugyanis politikusként nincs joga művészeti preferenciákat megfogalmazni.
Ha viszont felállítják a Szabadság téren azt a „cudar szobrot", és „sokadszor követnek el erőszakot (…) a szabadságelvű, demokratikus Magyarország lelkén”, akkor azt a szobrot kormányra kerülve nem kell otthagyni – mondta Gyurcsány Ferenc a német megszállás emlékművére utalva. Arra is kitért, hogy nem nyúlna hozzá a koronához, de „jó sok szörnyűséghez, amit itt hagynak nekünk, hozzányúlnék”, beleértve a rovásírásos településtáblákat. Kijelentette: annak a jobbikosnak, aki nem tudja elolvasni Kiskunlacháza rovásírással leírt nevét, ki kellene lépnie a Jobbikból.
A DK elnöke arra is kitért, hogy ha az államnak van dolga a génmegőrzésben, akkor van dolga a „mémmegőrzésben” is, mert a kulturális tartalomhordozók lassan ugyanúgy kihalásra lehetnek ítélve, mint egynéhány faj. Ha a köztársasági elnök el tud menni tüntetni a „zöldkerti pipicéért”, és fenntartanak gazdaságokat azok génmegőrző funkcióiért, akkor az államnak a kulturális adathordozókat is meg kell őriznie –közölte. Nem lehet rábízni a piacra „meg egy félhülye államtitkárra”, hogy egy folyóirat megmarad-e vagy sem – jelentette ki Gyurcsány Ferenc. Kiemelte, nem csak azokat a tartalomhordozókat kell megőrizni, amelyek az ő értékvilágukat vallják, mert Magyarország kulturális képéhez hozzátartozik a konzervatív, jobboldali értelmezés is.