Parlamenti nőarány: nőket a nemzetnek!

Nem vagyok a kvóták és egyéb – nem, faj, bőrszín, vallás, világnézet stb. szerinti – megkülönböztetéseken alapuló numerus claususok híve, nagyon nem. De a kirívó társadalmi aránytalanságoké sem. A magyar parlament női képviselőinek nemzetközi viszonylatban is alacsony aránya eddig is ismert volt; de most, hogy szembejött a neten a fenti térkép, még kirívóbbnak látszik a helyzetünk. Isten hozott minket a(z egyes!) fekete-afrikai és arab országok között. Illetve dehogy az Isten hozott ide, csak az egyre eldeformáltabb közéleti (kontra)szelekciós gyakorlatunk.

Mint a térképből és a Világbank friss adataiból kiderül, a női parlamenti képviselők 9 százalékos arányával Ukrajnával együtt az utolsó helyen állunk Európában, egy szinten a Kongói Demokratikus Köztársasággal, Kiribatival, Brazíliával és Panamával. A fejlett világból mögöttünk csak a politikailag máig nagyon tradicionális, patriarchális Japán található; egyébként pedig Pápua-Új Guineákat, Szamoákat meg Szváziföldeket tudunk csak magunk mögé utasítani. Európában előttünk jár Ciprus (11%), Románia (13%), Oroszország és Málta (14%); s nálunk kétszer nagyobb arányban vannak nők Albánia, Madagaszkár és az Egyesült Államok parlamentjeiben (18%). A lista élén, 40 és 64 százalék közötti arányban természetesen a skandinávok és egyes kisebb egzotikus országok állnak. Azt pedig nem mondhatjuk, hogy a kilencedik éve egy nő által vezetett Németország, a szintén női kormányfők által irányított Norvégia és Dánia közélete, gazdasága és politikai kultúrája nem működne alapvetően jól, vagy hogy a thatcheri Nagy-Britanniát nem irányították volna biztos kézzel egy irányba.