Magyarország lassan 10 évvel ezelőtti csatlakozása óta változatlanul az Európai Unió bővítési folyamatának elkötelezett híve. Nem változott ez a gazdasági válság és az Unió belső problémáinak nyomása alatt sem, hiszen az Unió nyitottságának megőrzésére éppen a gondoktól terhes időszakban van a legnagyobb szükség. Az Európai Unióra béke-projektként is tekintünk. E felfogásba szervesen illeszkedik, hogy a szomszédos térségekkel való mind szorosabb kapcsolatok az egész kontinens stabilitását, nyugalmát, kiszámítható jövőképét szolgálják. Bár gazdasági, stabilitási és szomszédságpolitikai érdekek is meghatározóak abban, hogy Magyarország a nyugat-balkáni országok integrációs folyamatának aktív támogatója, de megkerülhetetlen a geo-stratégiai és nemzetpolitikai szempont is: Európa újraegyesítése nem lehet teljes a nyugat-balkáni országok csatlakozása nélkül.
Nem szabad szem elől téveszteni a lényeget: Szerbia felkészülése és majdani csatlakozása politikai kérdés és kiemelt magyar érdek. Olyan új lehetőség, amellyel a kétoldalú kapcsolatokban elért látványos eredményeket, mint az Áder János köztársasági elnök június 25-26-ai látogatásával fémjelzett történelmi megbékélési gesztus, új dimenziókkal bővíthetjük. A diplomáciai feladataink között elsődleges fontossággal jelenik meg az cél, hogy biztosítsuk a csatlakozási tárgyalások keretei között azt a szoros együttműködést, amely lehetővé teszi, hogy a kétoldalú kapcsolatokban esetlegesen megjelenő vitás kérdések ne akadályként, hanem a megoldásukra tett erőfeszítések révén példaértékűen jelenjenek meg a jó szomszédi kapcsolatok terén. Tudjuk, hogy számos nyitott kérdés van, és az is tény, hogy sok esetben a szerb oldalon múlik, hogy egyes kérdésekben előre tudunk-e lépni. Az elmúlt időszak mindkét oldalon megjelenő gesztusai, a szerb kormány ígéretei azonban megfelelő alapot nyújtanak ahhoz, hogy kimondjuk: a magyar–szerb kapcsolatokban minden feltétel adott, hogy a még nyitott kérdéseket mindkét fél számára megnyugtatóan zárjuk le. Ilyen kérdés a kollektív bűnösség eltörlése a szerb jogból, vagy a múlt héten a nemzeti tanácsokról szóló törvény kapcsán elfogadott szerb alkotmánybírósági döntés utókezelésének a kérdése, amely rendkívül érzékeny feladat. Utóbbi esetében már most látszik, hogy több olyan eleme van, amely a szerbiai magyarság helyzetét negatívan befolyásolhatja. Közös feladatunk, hogy olyan megoldások szülessenek, amelyek a szerbiai magyarság helyzetén nemhogy rontanának, hanem tartósan javítanak. Hiszen Szerbia a taggá válás feltételeit csak akkor teljesítheti, ha tartósan biztosítani fogja kisebbségeinek jogegyenlőségét, javítja a helyi üzleti környezetet, fenntartatható intézkedések sorát hozza, és jogszabályok átültetését végzi a jogállamiság megerősítését célozva, kiegyensúlyozott kapcsolatokra törekszik szomszédjaival.