Egy napsütötte januári délelőttön a Négyes Metró Barátai felvonultak, hogy a fővárosi Rákóczi téri építési területen munkára jelentkezzenek. Épp hat éve ennek. Az önkéntes metróépítő civil kezdeményezést intenzív plakátolás előzte meg, igazán mindent megtettük, hogy a budapestiek a magukénak érezzék a rendszerváltás óta megvalósított messze legnagyobb beruházást (talán megbocsátható, hogy önző módon csaptunk némi hírverést a 2008. januári Reakciónak is, amiben bőséges terjedelemben foglalkoztunk a 4-es metróval).
Szükség volt ugyan némi időre hozzá, de fáradozásunk meghozta gyümölcsét: maholnaputasokat szállít a legújabb metró.
A 4-es metróvonal átadásával egy 1972-es álom valósul meg – ekkor rögzítették a Budapest és környéke Közlekedésfejlesztési Tervben a metró negyedik vonalaként a Dél-Buda–Rákospalota útvonalat. A népköztársaságban fogant nyomvonalat már a köztársaság hordta ki. 1998. április 9-én, az országgyűlési választások előtti finisben írta alá az MSZP-SZDSZ-kormány a Demszky Gábor vezette fővárossal a kölcsön- és háttérgarancia-megállapodásokat.
Ma már egyértelmű, hogy amikor '98 novemberében az első Orbán-kormány váratlanul felmondta a 4-es metró építéséről szóló, a Demszky és Medgyessy által érvényes parlamenti felhatalmazás nélkül aláírt szerződést, akkor a '90 utáni Magyarország egyik legfelelősségteljesebb döntését hozta. Hogy mi lett a jutalma érte, mindannyian tudjuk: a Demszky-csapat a 4-es metrót a Fidesz Budapest-ellenességének fő szimbólumává tette, későbbi választási győzelmeiben is komoly szerepet játszott a négyes metró fényes ígérete. (A döntést a Fővárosi Önkormányzat perre vitte, amiben végül 2001 decemberében a Legfelsőbb Bíróság mondta ki, hogy az államnak nem kell fizetnie.)
Magam is meglepődtem, amikor szembesültem vele, de Demszky sem volt mindig a négyes metró igaz barátja. Szegő Iván Miklós 2010-ben írta meg, hogy 1990-ben egy Demszky-sajtótájékoztatón Péterffy Ágoston, az SZDSZ budapesti listájának harmadik helyezettje a következőket mondta: „a fővárosban új közlekedési koncepciót kell kidolgozni, annak ellenére, hogy a jelenlegi általános rendezési tervet alig egy éve hagyták jóvá. Nélkülözhetetlen néhány sürgős intézkedés meghozatala. Így például a kezdet kezdetén le kell állítani olyan beruházásokat, mint a dél-buda-rákospalotai metró, hiszen ez a mintegy 30 milliárdos beruházás helyettesíthető egy 10 milliós megoldással. Fel kell gyorsítani az elsősorban pénzügyi okok miatt lelassult építkezéseket (M0-ás autópálya, Hungária körút, az észak-déli metrószakasz).” Péterffy ugyanezt annak idején a Beszélőben is kifejtette.