„A kormányváltásban megkerülhetetlenek - támogatottságuknál fogva – a szocialisták. Az Együtt céljaiban pedig a kormányváltás mindig az első helyen állt. Ebben az értelemben reális rivális ambíciói nem lehettek Bajnai Gordonnak, az MSZP-vel sokkal nyíltabban és egyértelműbben kellett volna konfrontálódnia. A kétpárti ellenzéki együttműködés létrejötte pedig teljesen a szocialisták szándékai szerint való volt. Az Együtt és Bajnai politikai ambíciói pedig csak ezen az együttműködésen belül fogalmazódtak meg. Elsősorban a kormánnyal szemben, ez jelentette a megállapodás szükségességét. Másodsorban az együttműködésen belül az MSZP-vel rivalizálva. Ez utóbbi azonban nem jelentett igazi, MSZP-vel szembehelyezkedő rivális pozíciót. Megszólította azokat, akik kormányváltást akarnak, és azon belül azokat, akik szerint rossz volt 2010 előtt. Célja bevallottan is az volt, hogy az ellenzéki kört a szocialisták bázisán túl bővítsék. Gyakorlatilag a baloldal szavazószámbeli versenyképességének növelése volt az Együtt tevékenységének feladata, ez a feltétel tulajdonképpen számszerűleg teljesült.
A taktika a közvélemény-kutatási eredmények figyelésére, a pozitív össznépszerűségi változások produkálására terjedt ki, a látványos személypolitika lényege a tábornövelés volt. Az »egy a tábor, kettő zászló« taktika célja nem volt más, mint a baloldali szövetség számszerű esélyének megteremtése. Ebben az értelemben a megújulást valójában a baloldali pólus újjáépítésének új módját jelenti. A szövetségi taktika kérdései ebben az értelemben inkább az LMP számára voltak érvényesek, hiszen a zöldpárt politikáját nem írta felül a kormányváltás szükségszerűsége, saját célkitűzéseit nem áldozta fel rövidtávú előnyökért cserébe. Az Együtt-PM kiegyezése a szocialistákkal így valójában nem bukás, kezdeti kiindulópontjának megfelelően a kormányváltásban megkerülhetetlen ellenzéki tömb részese, biztos résztvevője egy 20%-ot várhatóan meglépő listának. A 2013-as szavazószerző körutak ugyan a vártnál kevesebb eredménnyel zárultak, a végcélt tekintve ez nem az együttműködésen belüli jelölt-vitában döntött, sokkal inkább a szövetséges tábor potenciális nagyságáról.
További kérdés a táborok összeegyeztethetősége, hiszen a külön-külön gyűjtött szavazatok egy közös listán nem egyértelműen összeadhatók, illetve a »nagy szövetség terv« modelljében fordulópont Gyurcsány Ferenc bevétele a leendő koalícióba, ami a DK számára biztosíthat helyet/helyeket a parlamentben. A Demokratikus Koalíció elnökének ambícióit tekintve kérdéses a választás utáni folytatás, illetve hogy milyen verseny alakul ki a kibővített szövetségen belül. Vereség esetén várható a belső ellenzék megerősödése, és győzelem esetén is láttunk már ciklusközi kormányfőcserét belső erőviszonyok átrendeződésének köszönhetően és belső támogatottság híján.”