A baloldali pártok úgy döntöttek: egy értelmiségi-érzelmi kör kedvében óhajtanak járni, mint ahogy ebben az országban 1991 óta ez rendre történik.
„Természetesen mindenkinek joga van kifejteni a véleményét, és eközben irtózatos hülyeségeket beszélni, még ha Tóta W. Árpádnak is hívják az illetőt. Ám azt is joga van mindenkinek eldönteni, hogy kire hallgat. Tóta kolléga tudniillik alaposat téved, amikor azt hiszi, hogy ennek a násztáncnak bármi köze van a politikához, szavazókhoz, ahhoz a kérdéshez, hogy miként győzhető le, haladható meg a Nemzeti Együttműködés Rendszere, hogy vállalni kell-e azelmúltnyócévet vagy megtagadni. Itt csak és kizárólag egy értelmiségi-érzelmi körnek nyújtott elégtételről van szó, arról hogy a baloldali pártok úgy döntöttek: az ő kedvükben óhajtanak járni, mint ahogy ebben az országban 1991 óta ez rendre történik.
Ez az a társulat – noha számtalan társadalomtudományi végzettségű, sőt ilyesmiket oktató, ilyesmikről író ember is van benne –, amelyik elgondolkodni sem volt hajlandó, hogy miért született meg a kétharmad, hogy két évtized alatt mi vezetett a 89-es rendszer összeomlásához. Három és fél év alatt odáig jutottak, hogy jöjjön újra Feri. Ha már egyszer a magyar nép kihajította a kukába az MSZP-t Gyurcsányostul, akkor az a megoldás, hogy az MSZP próbálkozzon ismét Gyurcsányostul. Vannak, akiknek ezek szerint nem elég egyszer megbukni.
Ez a garnitúra, amelyik nemhogy az elbitangolt jobboldaliakat nem képes megérteni és megnyerni, de azokat sem, akiknek soha semmi közük nem volt a jobboldalhoz, ám a kiszuperált reformértelmiség ámokfutását is dermedten nézik. Fölháborodottan reagálnak, ha valaki kritizálni merészeli a szárszói gerontokráciát. Senkit nem tolerálnak, aki nem pontosan olyan, mint ők. Ha Sólyom László bírálja az alaptörvényt, akkor nem az ebben rejlő lehetőséget látják, hanem rikácsolni kezdenek, hogy »hol volt Sólyom, amikor a gárda avatott az ablaka alatt«.
Ők azok, akik percenként kérik ki maguknak a jobbos sajtó uszítását, karaktergyilkosságait, semmit sem tisztelő hozzáállását, de ha egy ellenzéki szervezet vezetője nem a szájuk íze szerint politizál, akkor gond nélkül megjelentetik a megzakkant nagynéni magánlevelét portáljukon.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Tudálékos hozzászóloknak: a magyar jog bőségesen, túl bőségesen is ad lehetőséget rágalmakkal szembeni föllépésre.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Szóval ezt a jelenséget úgy hívják, hogy ejaculatio praecox, és igen sokan produkálják mostanság.
Magyar Péterék még mindig tagadják, pedig egyre nyilvánvalóbbnak tűnik, hogy brutális megszorítócsomaggal készülnek a választásra. Az európai Unió elitjének megfelelő adóemelés minden magyar ember életét megnehezítené. Az önét is, bárkire tervez szavazni jövőre.
Nagy Ervin az „unalmas” Bajnai-korszakot siratja, azt az időszakot, amikor családok százezrei szenvedtek megszorításoktól. Jövőre Magyar Péterrel ugyanez térne vissza.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Csak erre koncentrált.
Ő is a Belgiumban lévő orosz vagyon megszerzéséről ábrándozik.
