Múzeumkert: park helyett parkoló

Átlagos nap Budapesten, a Múzeum körúton. Reggel fél nyolckor 18 autó áll a Múzeumkertben, két kisteherautó (az egyikbe éppen rakodnak), a többi személyautó. tizenegykor már 38 jármú parkol a kertben, az egyik az éppen faleveleket gyűjtő FKF-es brigádé. Fél öt körül 26, este hat után még mindig 19 autó áll a Nemzeti Múzeum kerítésén belül. Akadt azonban olyan nap is, amikor majdnem 50 autó állt a kertben délelőtt.

A Pál utcai fiúk Múzeumkertje egyre jobban hasonlít egy parkolóudvarra. Eleinte csak a kert délkeleti, murvás részen álltak autók, aztán megjelentek az épület északi oldala mentén is. Ma már a Múzeum utcai kerítés mentén épp úgy parkolnak, mint a Bródy Sándor utca és a Pollack Mihály tér találkozásánál.

A Mandiner által megkérdezett autósok mind azt mondták: itt dolgoznak, bár egyikük a múzeumhoz ránézésre semmilyen módon nem köthető plakátokat pakolt épp ki az autója hátuljából. Pataki János, a Múzeum biztonsági főosztályvezetője érdeklődésünkre azt mondta: csak engedéllyel lehet a parkba behajtani, ilyet pedig csak a dolgozóknak vagy a múzeum látogatóinak adnak. Mindenesetre a tartósan ott álló autók tömege valószínűleg nem a turistacsoportokhoz tartozik, a múzeumnak pedig csupán tizenhat hivatali kocsija van – tudta meg az intézménytől a Civilek a Palotanegyedért Egyesület (CAPE). A civilek szerint leginkább a környéken lévő cégek dolgozói parkolhatnak ott.

Az egyesületnek egyébként már létrejöttekor az egyik fő célja volt, hogy a Múzeumkert ismét közparkként funkcionálhasson – mondta Perényi László, a CAPE elnöke, aki szerint egy ilyen belvárosi zöldterület nem parkolóként kellene, hogy működjön. Hozzátette: meg lehet nézni például a Károlyi kertet, hogy milyen egy rendes közpark. Megkeresésünkre Csorba László, a Nemzeti Múzeum igazgatója azt a választ adta: számára is megfoghatatlan, hogy miért van még mindig parkoló a Múzeumkertben, hiszen jó néhány éve mélygarázs is épült a Pollack téren. Azonban az azt üzemeltető céggel nem sikerült a Múzeumnak egy kedvezményes árban megállapodnia, piaci árat pedig nem tudnak fizetni, ezért maradtak az autók továbbra is a parkban. Viszont mint ahogy fenti „felmérésünkből” kitűnik, ezek az autók valószínűleg nem kizárólag a Múzeum munkatársaihoz tartoznak. A Múzeum fenntartója, az EMMI is azon az állásponton van, hogy a mélygarázsban kellene a parkolást megoldani – tudtuk meg a minisztérium sajtóosztályától. Azt is hozzátették: a cél az, hogy a Múzeum eredményesen pályázzon az épület és a park fejlesztésére a következő uniós tervidőszakban.

A Múzeum és a park átalakítása már napirenden volt 2010-ben, mikor tervpályázatot írtak ki a projektre, szintén uniós forrásból. A pályázatot Mányi István építész nyerte, de a beruházás végül nem valósult meg, így a Múzeum az uniós támogatástól is elesett. Azóta új költségvetési időszak kezdődött az Unióban, így majd újra kell pályázni, amire a minisztérium tájékoztatása szerint az előkészületek jelenleg is zajlanak. Mányi István bízik benne, hogy a tervei még megvalósulnak, és bizakodásának adott hangot Csorba László is. A múzeumigazgató ugyanakkor kiemelte: kérdéses, hogy beleférnek-e majd a támogatottak sorába, hiszen számos vidéki múzeum sokkal jobban rá van szorulva az anyagi forrásokra; sok helyen nem hogy a fejlesztés nem kerül szóba, de a műemléki múzeumépületek megmentése a feladat, ilyen intézményekkel pedig nyilvánvaló módon nem szeretnének a támogatásért versenyezni – szögezte le. 

Mányi a Mandinernek elmondta: tervei szerint a Múzeum külső ránézésre maradna a maga pompájában, főként észrevétlen, föld alatti bővítéseket tervezett; többek között egy kisebb felszín alatti parkoló kialakítására is sor kerülne. A bővítéseket az teszi szükségessé, hogy a múzeum funkciója nagyon átalakult ahhoz a korhoz képest, amelyben épült. Ma nem kevesek kiváltsága, hanem kulturális találkozóhely, tömegprogram a múzeum, ahová nem csak kiállításra, de adott esetben koncertre, kávézni, vagy épp éjszakai tárlatvezetésre, kreatív foglalkozásokra megyünk. Ezeket az új funkciókat viszont nem lehet a régi térstruktúrában megoldani – mutatott rá az építész. A parkba egy fajátékokból álló „történelmi játszóteret” is terveztek. A Múzeumkerttel kapcsolatban Mányi István hangsúlyozta: mindenképp ki kellene onnan tiltani az autókat, hogy közösségi térként működhessen; nem csak a mindennapos pihenés, de nagyobb kulturális vagy politikai rendezvények helyszíneként is. 

A civilek Mányi terveivel azért nem voltak igazán elégedettek, mert a parkkal tulajdonképpen az említett játszótértől eltekintve nem csinált semmit; mereven elkülönülten kezelte az épületet és a parkot. Perényi László, aki maga is építész, azt mondta: annak idején az egyesületnek megmutatták a pályázatra beérkezett terveket, és ugyan volt sok „vagányabb elképzelés”, ami neki jobban tetszett, de Mányi tervének az mindenképp az előnye, hogy nem nyúl hozzá látványosan az épülethez, vagyis a nagyközönség számára jobban befogadható.

Mit lehetne tenni, hogy átalakítás ide, fejlesztés oda, legalább az autók eltűnjenek a parkból? – kérdeztük a civileket. „Ez egy nehéz ügy, mert a park elvileg mindenkié, de igazából senkié” – summázta Perényi László. A Múzeum a használója, a kerületbe esik, a fővárosi önkormányzat a kezelője és az Emberi Erőforrások Minisztériuma a fenntartó, vagyis négy lábon áll a dolog – magyarázta.

Ennek ellenére a Fővárosi Önkormányzat és a Józsefvárosi Önkormányzat egyaránt azzal hárította el megkeresésünket, hogy a Múzeumkert állami, és nem önkormányzati tulajdon, így kérdéseinkre nem tudnak válaszolni. A minisztériumból azt írták, hogy szerintük sincs ez jól, de majd pályáznak EU-s pénzre, és addig is persze jó lenne, ha a mélygarázsban parkolnának. Amire ugye nincs pénze a Múzeumnak.

Sipka Júlia, a CAPE elnökségi tagja úgy véli: nem az a legfőbb gond, hogy sok kézben van a Múzeumkert, hanem, hogy senki sem tudja, mit akar, és még pénz sincs. Szerinte ha lenne rá forrás, jönnének az ötletek, és kompromisszum is születne. Felvetette: akár egy, a városligetihez hasonló múzeumnegyed is elférne a környéken, amibe a MÁV-szimfonikusok korábbi székházát és a Mikszáth téri Sophianum-ot is be lehetne vonni, így a műemléképületek is megfelelő módon hasznosulnának és zöld területhez sem kellene hozzányúlni – de mint mondta, ez egyelőre csak az ábrándozás szintjén létezik. 

Sipka Júlia azt is leszögezte: egyesületként nekik az a fontos, hogy a Nemzeti Múzeum kertjének valamikori arca térjen vissza, ami alkalmas lenne családok kellemes időtöltésére. Ezért is rendeznek jó időben rendszeresen pikniket a parkban, csendesen demonstrálva annak igazi felhasználási lehetősége mellett.

Egy élhető zöldterület a belvárosban mindenkinek jól jönne, a Múzeumkert azonban egyelőre senkiföldje: kevesek túl kicsi parkja és még kevesebbek hatalmas parkolója. Az intézmény, a fenntartók és a tulajdonos is egymásra és a pénztelenségre mutogatnak – így egyelőre maradnak az autók.