Mandoki: Az integráció a bevándorlók felelőssége
A Nyugatra „disszidált” rockzenész azt írja, mivel akkoriban egy szót sem beszélt németül, az első dolga volt, hogy minden szabad percében tanuljon németül.
Ez már rég nem csak Tolnainéról szól. Ebben az abszurd történetben Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter felelőssége immár nem csak politikai természetű. Bűnsegédként jogi felelősségével is el kell számolnia.
„A lemondás előtt két nappal ugyanakkor Illés Zoltán nagy nyilvánosság előtt közölte (amit négyszemközt korábban is mondott): ő látta a kérdéses diplomát. Ami viszont ezek szerint nincs. A jogos kérdés ezek után: mit látott Illés Zoltán? Két lehetőség adódik:
1. Illés Zoltán nem látott semmit, egyszerűen hazudik. Ez elég szomorú lenne, bár az egész ügy minisztériumi kezelését nézve korántsem meglepő. Én személy szerint ugyanakkor ezt nem hiszem. Korábban is említést tett erről a diplomáról, amikor az üggyel a nagy nyilvánosság még nem foglalkozott. Amikor még nem volt oka kitalálni nem létező diplomákat.
2. Marad tehát a második lehetőség: Illés Zoltán valóban látott valamit. Az a valami viszont jelen állás szerint diploma nem lehetett. Lehetett volna mondjuk egy Verhagen dr. nevére szóló igazolás, ami feljogosította tulajdonosát, hogy mint az álomkór specialistája Birmában letelepedjen. De ez valószínűleg még Illés Zoltánnak is szemet szúrt volna. Legvalószínűbb tehát az, hogy az a dolog, amit az államtitkár látott, egy diplomára emlékeztető tárgy volt, viszont nem volt ténylegesen diploma. Azaz egy hamis diplomával állunk szemben. Lehet azzal védekezni, hogy mindenkinek jogában áll otthon olyan diplomát szerkeszteni magának paint programmal, amilyet jól esik, azonban jelen esetben ez a diploma közokirat, annál is inkább, mert ez alapján került sor Tolnainé kinevezésére. A paint programmal való megszerkesztése pedig közokirat-hamisításnak minősül.”