Tragédia, kormánybukás: mi folyik Lettországban?

A hivatalos vizsgálat természetesen még tart, így nem tudhatjuk a pontos okokat. A mainstream verzió eddig az volt (és szerintem ez igaz is lehet), hogy az építkezést végző vállalkozás hanyagsága volt az ok, túl nehéz dolgokat pakoltak a tetőre.

 

 

Igen, nemzeti sokk volt. Háromnapos gyászt rendeltek el, a hivatalos eseményeket lemondták. Nem gondolnám szimbolikusnak a tragédiát, de talán fogalmazhatunk úgy: a rendszerben van a hiba. Sokan gondolják úgy, hogy az építkezők szakmaiatlan tevékenysége közvetlen eredménye annak, hogy az illetékes intézmények nem vizsgálják kellő mélységben az építkezéseket. Ez persze a valószínűsíthetően széles körű korrupcióból származhat, ami az építőipari szerződéseket, engedélyeket jellemzi. Hozzá kell tennem, nem vagyok a lett építőipar szakértője. Nem gondolnám azt, hogy a gyors bizniszt szimbolizálná a tragédia, bár a Re&Re, a plázát építő cég számos különböző épületet húzott már fel Rigában és Lettországban, díjakat is nyerve. Ironikus, hogy még a most beomlott szupermarket épülete is építészeti díjat nyert 2011-ben. Úgy vélem, a legtöbben azt hiszik, hogy az általános hanyagság és a professzionalizmus hiányának tünete a tragédia, ami a normák elégtelensége és az ellenőrzések hiánya miatt történt.

 

 

 

Ez egy bonyolult kérdés. Alapvetően nem értek egyet azzal, hogy a kormány lemondása lenne a válság megoldása; de úgy vélem, a politikusoknak nagy részt kell vállalniuk a felelősségben, tehát nem mondhatom, hogy a téma apolitikus lenne.

 

 

Az elnökünk komolynak és együttérzőnek akart mutatkozni. Sajnos ez inkább Andris Bērziņš kommunikációs képességeit mutatja (máskor is fogalmazott már ellentmondásosan). A kifejezéssel nem gondolt erőszakos cselekményre.

 

Valdis Dombrovskis miniszterelnök és kormánya szerdán lemondott a tragédia miatt. Vádolták őket az esemény kapcsán? Miért vállaltak felelősséget a – szerintem – nem politikai tragédia miatt?

 

Nem mondanám, hogy vádolták őket – bár voltak, akik lemondásra szólították fel, például a lett ombudsman –, és nem történtek tömegtüntetések sem. Sok ellentmondásos verzió létezik arra nézve, miért mondott le a kormány. Azt hiszem, felelősséget éreztek és ezzel a lépéssel mutatták ezt ki. Ha tényleg ez az ok – soha nem fogjuk biztosan megtudni –, akkor azt bátor és megfelelő reakciónak tartom erre a nagy tragédiára. De amire most nagy szükség van, az egy részletes vizsgálat és az építőipar újraszabályozása, minden szinten Lettországban. Ilyen lépések megtétele erős politikai akaratot és autoritást igényel, és úgy vélem, ez jobb és felelősebb megoldás lett volna a kialakult helyzetre, mint lemondás. 

 

Ugyanakkor a kormány már a Zolitūde tragédia előtt is fragmentáltan, rosszul működött. Így ez a helyzet kiutat jelentett a számukra. Továbbá: sokat beszéltek már arról, hogy Valdis Dombrovskis előbb vagy utóbb lecserélni a miniszterelnöki tisztséget egy európai parlamenti képviselőségre. Ha a jövő évi EP-választásra gondolunk, ezzel össze is függhet.

 

Hozzátehetjük: Dombrovskis lépésével nagy nyomás alá került Nils Ušakov, Riga polgármestere, aki a Harmonikus Közép párthoz tartozik – tőle jóval többen követelték a lemondást, mint a miniszterelnöktől. Ušakov már bejelentette, hogy nem fog lemondani, és Dombrovskist azzal vádolta, hogy rossz lépés a lemondás. Most sokan úgy fogják értelmezni a helyzetet, hogy Dombrovskis a becsület embere, miközben Ušakov csak kapaszkodik a székébe, és ez a jövő évi EP-választásokra is hatással lehet. És végül ott van egy lettországi botrány: egy Dombrovskis-életrajz szerint kuvaiti üzletemberek is támogathatták Dombrovskist, s ez a híresztelés alakíthatta a miniszterelnök megítélését (bár nem annyira, amennyire várható volt). Nem gondolom azonban, hogy Dombrovskis cinikus volt – sok tényező állt itt össze, és nem kapcsolódik mindegyik közvetlenül a tragédiához.

 

 

Dombrovskist határozottan pozitívan ítélem meg: sikerült keresztülvinnie Lettországot az EU legkeményebb recesszióján, és – számításba véve a 2007-09-es óriási zuhanást – ez tényleg egy hatalmas dolog volt, ami mellett más ügyek eltörpülnek. Mégis, vannak megfontolandó kritikák. Szerintem igazuk van azoknak, akik egyes válság ellen tett lépéseit túl durvának tartják. Vannak, akik szerint a szuperszigorú megszorítások visszafordíthatatlanul rombolták egyes társadalmi csoportok közszolgáltatásokba vetett bizalmát. Ez tragikus lenne, ha tényleg így történt. Ezen túlmenően Dombrovskis nagyon keveset tett a hagyományos és igen egészségtelen baloldali-jobboldali törésvonal ellen, ami a társadalom etnikai csoportjai, s nem a gazdasági preferenciái mentén alakul (Lettországban gyakorlatilag a társadalom több mint egynegyedét alkotó oroszokat képviseli a baloldal, míg a lett többség különböző árnyalatú jobboldali pártokat támogat, liberálisoktól a nacionalistákig – a szerk.) Kint vagyunk a válságból, de még mindig nagyon messze vagyunk a jóléti államiságtól. Dombrovskis persze érthetően azzal volt elfoglalva, hogy Lettországot a talpára állítsa, és jó munkát végzett. Dombrovskisra nagy miniszterelnökként fognak emlékezni, joggal. Talán itt az ideje, hogy a következő vezető előremutatóbb politikákat vezessen be, most, hogy erre végre van az országnak kapacitása.

 

 

Daniel Pavluts gazdasági miniszter (balra) és Valdis Dombrovskis kormányfő

 

Lettország januárban csatlakozik az eurózónához – ritka esemény ezekben a nehéz európai időkben. Mit gondol az eurócsatlakozásról – és mit gondolnak a lettek róla?

 

Furcsa, de Lettország sorsát rég eldöntötték, amikor a latot, a nemzeti fizetőeszközt az euróhoz kötötték. Az emberek alapvetően szkeptikusak, de úgy gondolom, ez hamar meg fog szűnni a változások után, mert egyszerűen egy új helyzetben fogunk élni, jóban-rosszban. Az emberek attól félnek, drágulás lesz, és úgy vélem, ez megtörténhet. De alapvetően egészséges lépés az eurócsatlakozás, ami jót fog tenni nekünk hosszú távon. Mégis igaz: a többség az euró ellen foglal állást.

 

 

Meglátjuk, de úgy vélem, a legtöbb miniszter marad a helyén, és a következő kormányfő a miniszterek közül fog előkerülni. Véleményem szerint Daniel Pavluts jelenlegi gazdasági miniszter jó választás lenne – széles látókörű, tapasztalt, modern és képzett – és politikailag semleges.

 

Azt hiszem, a Nemzeti Szövetség, a legradikálisabb jobboldali pártunk újratárgyalást szeretne majd, manipulálva az új helyzetet, de egy új választás szembe menne a jelenlegi kormánykoalíció érdekével. A Harmonikus Közép (a baloldali, orosz orientáltságú ellenzéki párt – a szerk.) most több mandátumot szerezne, mint eddig, tehát a kormány konszenzusra juthat és tovább folytathatja a munkát. Dombrovskis széles középjobb kormányzást hirdetett, annyi lehetséges együttműködő szereplővel, amennyi csak lehetséges – és azt hiszem, ez fog történni. Dombrovskis pártja, az Egység új kormányzást szeretne, ami a jelenlegi kormányon és a másik középjobb erőn, a Zöldek és Gazdák Unióján alapulna. Nem lennék meglepődve, ha ez megtörténne.