„A Jobbik kapcsán két közkeletű tévedés verseng. Az egyik az, hogy kegyetlen, agresszív fasiszták, akik utálják a zsidókat meg a cigányokat. A másik szerint erről szó sincs, kedves és jámbor emberek ők, akik utálják a zsidókat meg a cigányokat, mint minden rendes fehér magyar. Csakhogy a valóság az, hogy zsákmányra éhes, cinikus bizniszpszichopaták, akik olyan áruval házalnak, amelyben maguk sem hisznek. Mindenki eldöntheti magában, hogy ez számára vajon jó vagy rossz hír.
A fenti állításra a legfényesebb bizonyíték az a szuperkommersz médiakampány, amit néhány napja indítottak útjára. Zöld pázsit, kutya, madárcsicsergés, és egy vonzó kertváros középosztályos idillje, szigorúan harminc alatti és szép szereplőkkel. Lehetne valamelyik mobilszolgáltató reklámja, esetleg egy internetes társkereső cég image-filmje. Árad belőle a reklámipar számtalan gyomorforgató trükkje, amelyekkel az elmúlt húsz év során tudatosan és tervszerűen mosták az agyunkat. A radikalizmus mindössze abban érhető tetten, hogy az új arculat radikálisan hátat fordít mindannak, amit a Jobbik eddig jelentett.
Az autópályák környékén megjelenő óriásplakát rendkívül pofátlan schmittelése a Benetton klasszikusának. A kínai fiatalember helyére a pártszóvivő került, a néger srác pedig maga Vona Gábor. Sehol egy gárda-egyenruha, rovásírásnak vagy tarsolylemeznek nyoma sincs. Ha Atilla nagykirály vágtatna el mellettük, kizárt, hogy felmerülne benne, hogy ezek a fiatalok a színes pulóvereikben az ő nagyságának az örökösei. Legfeljebb az futna át az agyán, hogy talán buzik.