„Gyurcsány Ferenc itt van, bejött a szobába”

„A jelen helyzetben viszont már az Együtt érdekelt abban, hogy ne nyissák újra a tárgyalásokat, hiszen a felmérések szerint rosszabbul állnak, mint a nyáron, amikor a 106 körzetből mégiscsak megkaptak 31-et, ebből 7-et Budapesten. Nem tart attól, hogy a tárgyalások újrakezdése újabb konfliktussorozatot indítana el?

2010 után két igazán tömeges ellenzéki erő létezett. Egyfelől az MSZP, másfelől egy szervezeti formát nem öltött ellenzéki attitűd, én azt szoktam mondani, hogy kulturális ellenzékiség. Ez leginkább a civilekben tört fel – például a Millában, előtte a környezetvédőkből kinőtt LMP-ben –, és ezekről látszott, hogy nem fogják megtalálni az MSZP-t. Akkor azt mondtam, ne is erőltessük, inkább keressünk egy szövetségi modellt. Ekkor megjelent a színen Bajnai mozgalma. Úgy látszott, én magam is abban reménykedtem, hogy ez a kulturális ellenzék oda be tud csatornázódni. Ez részben megtörtént, részben azonban nem. Nemcsak Bajnaiékről van szó, sokáig úgy gondoltam, hogy a különféle közösségekben, mint a Millában, a Ha-Hában, a Szolidaritásban stb. tartósabban van erő. Ha a DK nem állna a kapuk előtt, a modernizációs erők szétszóródásán és gyengülésén akkor is gondolkodni kellene.

Az MSZP is akkor volt sikeres, amikor két lábon állt. Amikor szót tudott érteni a horni kisemberrel, de volt egy nagyon erős modernizációs értelmiségi lába. 2010-ben a közvélemény abba verte bele az orrunkat, hogy számára az a bizonyos baloldali karakter sem felismerhető. Így inkább erre erősítettünk. De ha a progresszív-demokratikus-modernizációs folyamatokban érdekeltekre azt mondjuk, hogy »csak pár tízezer ember, nem számít«, akkor nagy hibát követünk el, hiszen ők a véleményformálók. Ha az MSZP úgy lesz baloldali, hogy a demokrácia-, és az Európa-témát hanyagolja, akkor legfeljebb egy 10-15 százalékos párt leszünk. Azért a budapesti munkavállalóknak 30-40 százaléka diplomás. Nem biztos, hogy a bal-jobb koordináta rendszerben akarják elhelyezni magukat, de száz évvel sem akarnának visszamenni az időben. 2010 után úgy tűnt, mi egyedül nehezebben tudjuk őket hozni, ezért is volt fontos Bajnai mozgalma.

A két listás modell technikai megoldás volt az adott helyzetre. De ezek után sem jött meg a katarzis, ez a megállapodás nem mozgósított érzelmeket. Hova jutottunk 2012. október 23-a óta? Egy évvel ezelőtt a felajzott közönség felöltözött a színházra, és arra készült, hogy megtapsolhassa az előadást. Hát ez elmaradt. Abban mi is hibásak vagyunk, hogy mindkét szervezet magával foglalkozott: mi listát állítottunk, Gordonéknak új alakulatként meg kellett találniuk a 31 jelöltet. És akkor még egy szót se szóltunk Gyurcsányról. Egyszóval: a színházban van olyan, hogy újrarendezik a darabot. Lehet, hogy ez vitákat fog előhozni, de ennél még az is rosszabb, ha nem csinálunk semmit.

Azt javasolja a két szervezetnek, hogy bontsák fel a szövetséget?

Isten ments! Meg kell tölteni tartalommal a kettőnk szövetségét. A technikai megoldások – a választókerületek leosztása –, fontosak, de távolról sem elégségesek. Világossá kell tenni a közös ügyet, a »történetet«, a narratívát, hogy miről is szól ez az összefogás.”