A székelyek vonulását itthonról is támogatták. Külön öröm, hogy a jobboldalon túl a józan liberális és baloldalon is többen kiálltak mellettük – ráadásul tették ezt úgy, hogy szavazatot ettől nem nagyon remélhetnek, sőt. „Meggyőződésünk, hogy autonómia nélkül nincs hatékony kisebbségi jogérvényesítés” – mondta Mesterházy Attila az MSZP nevében(!), szerinte az autonómia nem kérdőjelezi meg az adott ország területi egységét, ellenben kiszélesíti a hatalom demokratikus gyakorlását, erősíti a jogállam működését, valamint a társadalom belső etnikai, nemzetiségi békéjét. Az Együtt-PM azt közölte: „Támogatjuk mindazon megnyilvánulásokat, amelyek a székely önkormányzatiság, közkeletű szóval: az autonómia kivívását célozzák. Az Együtt-PM szövetség aktivistái és politikusai ezért részt vesznek a menetben, valamint a budapesti szimpátiatüntetésen is. (...) Az anyaországi politikának egységesen kell támogatni az ország határain kívül élő magyarok legitim törekvéseit. Lehetnek vitáink itthon, de egységesen kell fellépnünk a külhoni magyar közösségek érdekeinek képviseletében.” Az LMP Országos Választmányának több tagja és a párt aktivistái is részt vett a menetelésen; szerintük az autonómiatörekvés nem valamiféle összeesküvés, hanem éppen hogy egy értéktöbbletet jelent a romániai többségi társadalom számára; és amikor az autonómiatörekvéseket támogatják, akkor a világ bármely más táján élő magyarok, illetve az egyetemes emberi értékek mellett is kiállnak. Még a menetelést, a kettős állampolgárságot és a külhoniak szavazati jogát ellenző DK is azt közölte: „az autonómia szerves része az Európai Unió politikájának. Éppen ezért támogatjuk a minél szélesebb körű autonómiát, mivel annak megvalósulása hozzájárulhat a nemzeti kisebbségek kulturális és politikai jogainak erősítéséhez”.
Ezek az üdítő fejlemények is azt mutatják: mintha kezdene kirajzolódni egy közös alap a magyarországi nemzetpolitika számára. Van miről beszélni, van mit kibeszélni – és végre van miből felépíteni egy új nemzeti közmegegyezést. Ennek persze nem örül néhány utolsó mohikán, akik jól láthatóan továbbra is frászt kapnak, ha meghallják a székely szót. Szívesen mondanánk nekik, hogy csókolom, véget ért a háború, a párducz a gödölyével együtt fekszik, legalábbis ebben a pillanatban, tessék már végre _liberális_ _magyarként_ viselkedni. Magyarázza el nekik valaki, hogy a nemzeti kisebbségi autonómia és annak követelése bevett jelenség a nagybetűs Európában; az autonómia iránti igény nem más, mint jogok kiterjesztésének a szándéka, vagyis virtigli liberális törekvés. Az önszerveződés, a gyülekezés, véleményünk kifejezése, demokratikus jogaink gyakorlása is az. Miért van az, hogy Magyarországon még mindig sokan vannak azok, akik előbb tüntetnének – Ablonczy kolléga remek szavaival élve – a tibeti meleg bálnák jogaiért, mint a külhoni magyarok jogos törekvéseiért? Akik liberális létükre előbb fogadják el az ónacionalista román nemzetállam eszményét, mint a megélni kívánt nemzetiségi és kulturális sokszínűséget, az erdélyi multikulturalizmust?