Gyurcsány Ferenc azt ígérte, látszólag politikáról fog beszélni az ellenzék tüntetésén. Valójában is arról beszélt.
„Ma Magyarországot egy hazug politikai gazember vezeti” – mondta Gyurcsány Ferenc. A volt miniszterelnök szerint fölösleges Orbánról beszélni, hiszen az ítéletet már megalkotta az ellenzék: a miniszterelnöknek mennie kell. Az ellenzék nem áll jól a DK elnöke szerint, mivel két párt kisajátította a térfelet, miközben a kormányváltást akarok már kimondták, hogy mindenkinek „össze kell fogni, nem kicsit nagyon”.
*
Jó napot kívánok!
Látszólag politikáról fogok beszélni. De csak látszólag. Mert amiről beszélni fogok, az első sorban az erkölcsről szól. Pár napja találkozhattam önök közül nagyon sokakkal Szabadság téren. Akkor azt mondtam:
„Kimondom, amit mindenki más csak körülír. Vállalom, amit mindenki más csak megúszna.” Mert nincs idő taktikázni, nincs idő részigazságokat mondani.
Akkor mondom most is egyenesen: ha így folytatjuk, akkor jövőre veszíteni fogunk, és ezzel elbukik a szabadság ügye, a köztársaság ügye, a felemelkedés, az európai lét lehetősége.
Ismerem Orbán Viktort. Kétszer részt vettem legyőzésében. Tudom, hogy ma Magyarországot egy hazug politikai gazember vezeti. Elmondtuk százszor, elmondtuk ezerszer, de mondják, mire mennénk, ha elmondanánk ezeregyedszerre is.
Mire mennénk, hiszen az ítéletet már kimondtuk közösen: Orbánnak mennie kell! Mondjuk a választók többségével ugyanezt, akik változást akarnak. A választóknak igaza van. De miközben ezt akarja a többség, ezt akarják az ellenzék mozgalmai és pártjai, ma mégse állunk jól.
Miért van ez így? Azért, mert ahhoz, hogy legyőzzük Orbánt, ahhoz legelőszöris le kell győzni önmagunkat. Legyőzni rossz szokásainkat, kishitűségünket, a pártoskodást és az önzést.
De a választók nem csak azt mondják. Nem csak azt mondják, hogy Orbán – hogy mondták? – takarodj! Nem csak ezt mondják. Azt is megmondják, hogy hogyan. Nagyon világosan, hangosan, jól érthetően azt mondják, hogy nekünk, a demokratikus ellenzék támogatóinak, mozgalmainak, pártjainak össze kell fogni. Összefogni, nem kicsit, nagyon! Összefogni, nem kicsit, nagyon!
Orbánt erős, egyértelmű, egységes kihívással kell szembeállítani. Egységes ellenzéki blokkra van szükség. Orbán legyőzéséhez: közös programmal, közös miniszterelnök-jelölttel, közös listával, közös egyéni jelöltekkel. Tegyük hozzá: egyenes beszéddel, egyenes akarattal.
Mi áll a köztársaságpárti ellenzéki blokk útjában? Talán a kormány ármánykodása? Nem! Vagy Isteni akarat? Ugyan, dehogy! Esetleg valami elháríthatatlan jogi csűrcsavar? Ugyan már! Mi magunk vagyunk az akadály. A belenyugvás az elég helyett a kevésbe.
Végső soron a nagyvonalúság hiánya, a kompromisszumléptelenség, az önzés, az áthatolhatatlannak tűnő személyi ambíciók. Mindezekért, de minden ezekért és csak ezekért nem Orbán a hibás, ezért mi vagyunk a hibásak.
1956 októberére a magyarság nagy pillanataként emlékezünk. Olyan pillanatként, amikor a nemzet ügye fontosabb lett a félelemnél, amikor akár életüket is adták hazafiak a zsarnokság legyőzéséért, és a szabadságért. De nem elég hivatkozni a hősökre. Érteni is kell a példát.
Ma senkinek nem kell adnia életét a hazáért. Ma ennél sokkal kevesebb is elég lenne Elég lenne komolyan gondolni, és komolyan tenni mindazt, amit mondani szoktunk: azt tudniillik, hogy bármit meg kell tenni Orbán bukásáért, az önkény bukásáért.
A párt, amelyet vezetek, a Demokratikus Koalíció Orbán legkérlelhetetlenebb ellenzéke. Nincs alku, nincs kompromisszum, nincs kiegyezés. Én ennek a pártnak az elnökeként azért fogok dolgozni jövő tavaszig majd azt követően is, hogy teremtsünk egy szabad, polgári Magyarországot. Szabad, befogadó otthont teremtsünk a hazából.
De hadd beszéljek világosan, keményen és egyértelműen: összefogást hirdetni, de nem tenni, ez nem elég. Nem beszélni kell az összefogásról, hanem meg kell teremteni a feltételeit. Nem beszélni kell az együttműködésről, hanem együtt kell működnünk.
Kimondom, amit más csak körülír: és hát akkor azért is tenni fogok, hogy elhárítsak minden akadályt az erős, egységes, köztársaságpárti ellenzéki blokk létrehozásának útjából. Mert mindent e cél elérése alá kell rendelnünk.
Hát akkor beszéljünk világosan!
Az ellenzéknek közös vezetőre van szüksége. Nem kettőre, nem háromra, nem nyolcra, hanem egyre. Egyre. Olyan vezetőre, aki egyesíteni tudja a demokratákat, olyan vezetőre, aki győzelemre vezet bennünket. Aki erre nem képes, akinek az ambíciója akadályozza a teljes körű összefogást, annak át kell gondolnia szerepét. Mert ebben sincs kompromisszum. És ha nincs más megoldás – hogy beszéljünk világosan – akkor új vezetőt kell felkérni közös miniszterelnök-jelöltnek. Mert közös vezető kell az ellenzéknek! Nem kettő, nem három, nem nyolc!
Az ellenzéknek közös listára van szüksége. Természetes, hogy országos politikai vezetők ott akarnak ülni a törvényhozásban, hogy képviselhessék azt, amit hisznek. Ez így van rendjén. De ha valakinek a képviselői ambíciója akadályozza a köztársasági ellenzéki blokk közös listájának létrehozását, akkor annak utat kel nyitni másoknak. Akkor most is hadd beszéljek világosan: Ha én lennék az akadály – hiszem, hogy nem! – de ha én lennék az akadály, én megtenném.
Mert nem azért küzdök, hogy képviselő szeretnék lenni. Azért küzdök, hogy győzzünk. Nem én, hanem mi, a demokratikus Magyarország. És hogy ne legyen félreértés: én mindent meg fogok tenni vagy így, vagy úgy, ha kell felszántom az országot jobbra és balra, példát mutatva küzdelemből, ha kell, szenvedélyből, egyenes és tiszta beszédből.
És hát végül, ahogy Kuncze Gábor barátom, kollegám mondta: a köztársaságpárti ellenzéknek a választókerületben egyetlen közös jelöltet szabad csak indítani. Ma nem ez a helyzet. Meg kell állapodni, arányosan vissza kell léptetni jelöltjeinket. Nincs más út, mi a Demokratikus Koalíció erre készek vagyunk. Akkor legyetek készen ti is! Mondjuk a többieknek is! Nem önzés kell, hanem áldozat kell, nem önzés kell, hanem a haza érdekének szolgálata. Bármi áron!
A tárgyalásokat nem befejezni, hanem kinyitni kell! Az Alkotmányt is állítólag gránitba vésték és ma hatodszorra módosítják. Módosítják, mert ami nem demokratikus, az nem időtálló! És az a megállapodás, amit kollegáink megkötöttek, az nem demokratikus, az nem időtálló, nem találkozik a demokratikus választók sokaságának akaratával. Épp ezért tárgyalni, tárgyalni és megegyezni kell. Minél előbb, annál jobb. Akár holnap, legkésőbb kora tavasszal. Mi készen állunk erre. Legvégül és befejezésül.
Kedves Barátaim!
Nem a Demokratikus Koalícióért aggódom. Mi ott leszünk a következő Parlamentben. Hozzáteszem: nem magamért aggódom, én – egyesek bánatára, remélem sokak örömére – politikus maradok és sikerre fogom vezetni a pártomat! Én a hazámért aggódom. És bármit megtennék azért, hogy az újra szabad legyen, a remény, nyugalom otthona. Ezért fogok küzdeni.
Magyarországért és a Köztársaságért!
Az ítélet értelmében jogszerűen közölhető, hogy a DatAdat-csoport bérkommentelőkkel segíthette az ellenzék kampányát.
Nem lennék meglepve, ha a 2026-os kampány után (vagy már azelőtt) Magyar Péter is hasonló pereket veszítene...
Kínos és önmagának ellentmondó magyarázkodásba kezdett a legújabban már csak „Magyar Péter Hangjaként” emlegetett Magyar Hang nevű propagandalap.
Bizonyítékkal állt elő a Fidelitas elnöke.
Krimit írt a volt miniszterelnök, van benne egy Ferenc néven felszentelt homoszexuális, kiugrott, véres kezű pap, és még sok más ínyencség.
„Örülök Dávid, hogy a fővárosi munkádhoz az oldalamat és videóimat használod, sokadjára” – írta a Fidesz-KDNP fővárosi képviselőcsoportjának vezetője.
Belegondolni is rémálom, hogy mit művelne ez a nárcisztikus, sokszor önmaga hatása alá kerülő ember, ha a hatalom közelébe kerülne.
Mesés pénzek helyett csak a gondok tornyosultak a világ egyik leggazdagabb országában. Pedig elsőre jó kiugrási lehetőségnek tűnt az Ábhá FC-nél elkezdett munka a magyar edzőnek.
