Mind a „gyűlöletbeszéd” (hate speech), mind a „gyűlölet-bűncselekmény” (hate crime) körül heves viták dúlnak: van-e dolga a büntetőjognak a megvalósulásuk esetén. Azaz: fenntartható-e a tartalomsemleges szólásszabadság, illetve minősített esetnek számít-e, ha egy támadás indítékai között a megtámadott által képviselt csoport gyűlölete jelentős szerepet játszik. Előbbi kapcsán a Magyar Narancsban bontakozott ki komoly vita, utóbbi pedig a sajóbábonyi romák kontra Jobbik-szimpatizánsok ügyben került előtérbe.
A 2009-ben Jobbik-szimpatizánsoknak rontó romák kapcsán jogvédői, liberális oldalról ugyanazok a közhelyek kerültek előtérbe. Ezek szerint a közösség tagja elleni erőszak tényállását épp a kisebbségek védelmében találták ki; a Sajóbábonyban támadó romák pedig nem rasszista indítékból követték el tettüket, hiszen nem a magyarokkal volt bajuk, hanem a „gárdistákkal”, a jobbikosokkal. Utóbbi magyarázat rögvest a „közösség” fogalom esetlegességébe botlik. A jobbikosokat épp úgy lehet közösségként, de akár kisebbségként is definiálni, mint a romákat, a zsidókat vagy a melegeket. Épp ezért pontosan akkor lesz kisebbség tagja elleni az erőszak, ha a jogvédő álláspont igaza bizonyosodik be, és a sajóbábonyi romák nem rasszista indítékból támadtak.
Mivel a gyűlölet-bűncselekménynek tekintett közösség tagja elleni erőszak nem csupán rasszista szándékot ismer, így a megbélyegzés tilalma nyugodtan kiterjeszthető más csoportokra. Természetesen nem arról van itt szó, hogy mától a bélyeggyűjtőket is különleges védelem illeti meg – de azokat a csoportokat miért ne illethetné, amelyek egyébként is üldözöttségük tudatából nyerik el identitásukat. Radikáljobbos körökben márpedig ennek ugyanakkora hatása van, mint mondjuk bizonyos kisebbségvédő koncepciók esetében. Érthetőbben mondva: a gyűlölet-bűncselekmény büntethetőségét épp azok érdekében vezették be, akik megfélemlítve érzik magukat; márpedig a Jobbik épp azért erősödött meg, mert rengetegen veszélyben érzik az életüket. És ahogy a sajóbábonyi romák esetében megmagyarázható, hogy félelemből támadtak, úgy az ott állomásozó jobbikosok kapcsán is feltételezhető, hogy félelmeiket legyőzendő mentek „félelmet kelteni”. És mint a jogvédő érvelés lényege, hogy a romagyilkosságok miatt a sajóbábonyiaknak minden okuk megvolt az aggodalomra, úgy a jobbikos érvelés is felhorgadhat, hogy „a magyarok” ellen milyen gyakran követnek el bűncselekményeket.