Nagyon szeretném, ha Magyarország visszatérne ahhoz a monarchikus tradícióhoz, amely százszorta sikeresebb volt annál, mint amit köztársaságként fel tudunk mutatni.
„Véleményem szerint a vita kezelhetősége szempontjából célszerű lenne három, eléggé összekeveredett kérdést különválasztani. Máskülönben könnyen előfordulhat, hogy a kérdésfelvetés is helyes, a válasz is, csak a kettőnek semmi köze egymáshoz. Az első kérdés: kell-e, lehet-e királyság Magyarország államformája? A második: ha igen, akkor Habsburg legyen-e az uralkodó? A harmadik: mi hazánk regionális jövőképe?
Az első kérdésre monarchista szemléletű történészként természetesen igen a válaszom. Nagyon szeretném, ha Magyarország visszatérne ahhoz a monarchikus tradícióhoz, amely évszázadokon keresztül – minden vesztesége és hibája ellenére – százszorta sikeresebb volt annál, mint amit köztársaságként fel tudunk mutatni. De ez csupán elméleti válasz, mondhatni vágy. (...)
Mit jelent megélni a monarchikus erényeket? Úgy létezni, mintha lenne királyunk. Egyfajta állandó készültségben, feszültségben. Tisztelni a Szent Koronát, a monarchikus eszmét, a hierarchiát, a nemesi lelkületet, az önfeláldozást, a minőséget, mindazt, amitől a demokratikus, egalitárius, republikánus hatások megfosztották az emberiséget. A vita második kérdésére, vagyis hogy Habsburg legyen-e a király, a fenti sorok fényében nem kívánunk válaszolni. Megjegyzéseket azonban teszünk. A vita eme részét ugyanis meddőnek tartjuk. Az egyik oldalon állnak a dogmatikus legitimisták, a másikon az érzelmi nacionalisták. Bibói értelemben mindketten túlzott lényeglátók.”
(Részletek a Magyar Nemzet október 3-ai számából)
A tiszás jelölt-jelöltek elsősorban az a felső réteg, amely nemcsak politikai ambíciókkal rendelkezik, de amelynek Magyarországon kisebb vagyonkája, tehát valamekkora szabadsága és mozgástere is van hozzá, hogy belépjen a politikába.
Zavarba ejtő lelkesedéssel dicsérte Orbán Viktor futballpolitikáját, mondván, mindaz a példaértékű segítség, amelyet a magyar kormány közismerten a sportnak ad, a következő nemzedék egészségében, szemléletében, inspirációjában, versenyképességében térül meg többszörösen.
De sose feledjük azt a szégyent és csúfságot, hogy a feleségét akarta »csak« zsarolni, hogy maradjanak meg az állásai.
Ha kapsz és elteszel 3,4 milliárdocskát a brüsszeli önsorsrontó idióták és/vagy fekete öves gazemberek pénzéből, akkor te vagy a független.
Csak meg ne sértődjenek, amikor erre felhívjuk a figyelmet a jobboldalon.
Kőkeményen ráfekszenek a fegyverkezésre.
Aki Orbánt háborúpártinak mondja, annak arra komoly oka van. Például eredménytelen volt a kezelése, és újabb beutalóra lesz szüksége az elmeorvoshoz. Horváth K. József írása.
