Kicseleztük Orbán Viktort

" Minden demokratikus ellenzéki erő az Orbán rezsim ellen" Akkor nem lehet baj , mert nem lehettek többen kettőnél. Olyan, hogy "demokratikus ellenzék" nem létezik ,idehaza biztosan nem. Vagy demokratikus, vagy ellenzék.

„Kapus vagyok, nem fogok cselezni, nem török csatárszerepre” Bajnai Gordon, 2009. április 5. „A mai nappal kicseleztük Orbán Viktort” Bajnai Gordon, 2013. augusztus 29.

Hű de hülyék ezek!

Oké, srácok, magamba néztem és rájöttem, defetizmusból semmi sem lesz, úgyhogy ezt nem is kommentálom. Nektek is magatokba kéne nézni, és ha valóban ki akarjátok cselezni a vezénylő tábornok urat, akkor ezt az omphaloszkepszist azonnal befejezni. A téma az utcán hever: takarékszövetkezet. Már tegnapelőtt el kellett volna kezdeni foglalkozni vele. Innentől, ha a személyi kérdésekről kérdeznek, abba is bele kell szőni. Ha viccet meséltek, az sem lehet más, mint „mit kap a plüssmackó, ha elveszti fél karját?”. Miért? Mert ez a legegyszerűbb képlet arra, hogy megmutassátok, mit jelent a rossz kormányzás a gyakorlatban. Nincsenek multinacionális szereplők, amelyekből ellenségképet lehetne kreálni, az áldozatok a vidéki kisbefektetők, a módszer ugyanolyan aljas, mint a „nyugdíjvédelmi” akciónál, de nem merül föl sem a rossz konstrukció, sem a kényszerhelyzet. Ez az aktuális feladat. Közben pedig el kell készülnie a dossziénak, amely emlékeztet az elmúlt három év eseményeire, és egységes narratív keretbe foglalja azokat. Ki a narratíva alanya? Az ellenfél maga szolgáltatja a tökéletes alanyt: NER. Orwell is megfigyelte, hogy a betűszó esetleges pozitív konnotációitól is megfosztja a szervezetet, és rideg aktualitásba taszítja. Amit rövidít, benne van a lényeg: Nemzeti Együttműködés Rendszere, azaz az a rendszer (és itt benne vannak a szocializmusban meglévő fölhangok), ahol vagy együttműködsz, vagy eltaposnak. Ebben a keretben kell megmutatni az eseményeket: - Lázár listáját, - a „nyugdíjvédelmi” akciót - a Földrajzinév-bizottság tagjainak elbocsájtását - Majtényi László fiának elhúzódó kinevezését - az Alkotmánybíróság ügyét - a dac vezérelte tákolmánymódosításokat - a nemtelen támadásokat Jóri András ellen, amikor az a kötelességét tette - a köztisztviselők megfélemlítését (nem tudom, tudjátok-e, hogy a Csongrád megyei kormányablaknál nyíltan gyűjtötték a rezsicsökkentés melletti aláírásokat; a Földrajzinév-bizottság esete után merte volna valaki nem aláírni, akinek kedves az egzisztenciája) - a trafikkorrupciót (nyíltan kimondva, hogy az korrupció — a „mutyi” egyrészt úgy hangzik, mintha egy nagy kecskebékán átment volna egy kamion, másrészt eufemizálása, elkenése a dolgoknak; ne féljetek a pertől, nem veszthetitek el ilyen bizonyítékokkal még Handó Tünde mellett sem, viszont elérhetitek, hogy bíróságra kerüljön az ügy Polt szabotázsa ellenére is) - és most a takarékszövetkezetek megkárosítását (még én, az érdeklődő állampolgár sem ismerem az összes részletet; nehéz dolgotok nem is lenne, a VOSZ elnökében jó szüvetségesre találhatnátok, akinek segíthetnétek a nagyközönség számára világossá tenni ezt a mocskos ügyet) és nyugdíjvédelmi eszközökkel való zsarolását. A végkövetkeztetés pedig, hogy maga a rendszerváltás került végveszélybe: a tét, hogy megválasztjuk-e önként szinte ugyanazt, ami ellen rendszert váltottunk. Emellé kellene párba tenni a saját elképzeléseiteket szigorú ellenpontként, hogy mindig párban járjanak, és a rezsimnek meg kelljen osztani erejét a ti elképzeléseitek ledegradálása és önmaga védelme között. A győzelem esélyeinek latolgatását félretéve is ez a kötelességtek szerintem.