Kié a rendőrség? – szombathelyi utcazene gumibottal

Kié a rendőrség, amelyik békés karneválozókat hurcol el Szombathelyen? A jogállamiság keretein belül a rendőrség funkciója, hogy minket szolgál és véd, jelmondata szerint.  Ha cég lenne,  mi állampolgárok volnánk a részvényesei, tulajdonosai. Csakúgy mint az államapparátus minden funkcionáriusa - kormányostul, miniszterelnököstül. Ők a mi alkalmazottaink, ezért tartjuk őket. Ha ez a viszony megfordul és ők veszik át a hatalmat felettünk állampolgárok felett, ha nem azt csinálják, amit mi akarunk, amiért fizetjük őket, hanem azt, amit épp ők maguk vagy az őket befolyásuk alá hajtó valakik akarnak, akkor már nem a mi államunk, nem a mi rendőrségünk, amit látunk. Ez itt a fő kérdés és probléma, melynek tisztázása a konkrét ügy kapcsán sürgető közüggyé vált. Kiváló alkalom nyílt tehát ezzel a botránnyal arra, hogy az illetékesek átvilágítsák a rendőrség által alkalmazott erőszak (kényszerítő intézkedések) jogi szabályozását és jelenlegi gyakorlatát.

A nyugat.hu videóján döbbenten láthatjuk, amint a Savaria karneválon örömzenélő ifjakat vasárnap hajnalban alapján aránytalanul erőszakosan viszi el a helyi rendőrség, arra hivatkozva, hogy állítólag nem fizettek helypénzt. Attól még inkább személyesen érint ez a sztori, mert egy nappal korábban pont hasonlót álmodtam, csak álmomban én is ott voltam. Ez a sors várna itt mindenkire, aki csak úgy zenél, vagy bármit szabadon csinál az utcán? Ugye nem. Akkor viszont sürgősen le kell vonni a konzekvenciákat, hogy ne gyengíthessék a jogállamiságot ilyen incidensek.
 
A rendőrség efféle „intézkedése” alapján bármely állampolgár joggal feltételezheti, hogy beöltözött álrendőrökről van szó. Ilyenkor állampolgári kötelességünk felszólítani őket, hogy legyenek szívesek igazolni magukat és intézkedésük jogalapját, mert fellépésük alapján a törvénytisztelő állampolgár azt feltételezheti, hogy álrendőrök lehetnek, amit jelezni kellene a valódi rendőrségnek... Ha holnaptól valami varászütésre tízmillióan öntudatos állam-tulajdonosként lépnének fel minden konkrét esetben, akkor ebben az országban egészen máshogyan alakulna minden mint most, hogy a nagy többség fülét-farkát behúzva, kábé alattvalóként éli civil életét. Pont így és ezért nem tudnak hatni a közéletre, sorsuk alakulására. Ha tulajdonosi szemlélettel kezelnénk minden közügyet, a közvetlenül minket érintő helyi politikát, mindennapi hivatalos dolgainkat éppúgy mint a magasabb szinteken, akkor hamar elmúlna az a rossz közérzetünk, hogy tehetetlenek vagyunk ezekkel kapcsolatban.

Persze a civilek megfélemlítésére alkalmas intézkedéseknek akár feltételezhető általános célja is lehet az, hogy mi tehetetlennek és kiszolgáltatottnak érezzük magunkat. A nyugat.hu egy másik cikkében még jogvédő esetében is hoz konkrét példát a szomathelyi ügyben ilyen megfélemlítésre: „Szendrő-Németh Tamás azt is hozzátette, hogy korábban Szombathelyen a Helsinki Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért képviseletét látta el a mára már bezárt határőrségi fogdán. Úgy tíz éve ott dolgozott együtt a mostani akciót vezető parancsnokkal. Később a fogdafelügyeleti program keretében is segítették egymás munkáját a szombathelyi rendőrségen. Így aznap este is odament kezet fogni vele a Borok utcájában, majd pár órával később, miután befejeződött az akció, megkérdezte tőle, hogy miért volt szükség erre a túlkapásra. Szendrő azt a választ kapta: ha nem fogja be a száját, őt is beviteti.”

Kérdés, hogy mennyire lesz ebből országos közbotrány, hogy ne nagyon tudják helyben eltussolni. Annak alapján, amit tudunk, a rendőrséget ilyen esetben semmi nem jogosítja kényszerítő intézkedés alkalmazására. A gyülekezési jog megsértése kizárt, mert akkor mindenkit el kellett volna vinniük, az egész karneválozó várost. A helypénz hiánya nevetséges jogcím az erőszakra. Ha utólag kiderül, hogy mondjuk drogot találtak náluk, vagy ilyesmi, kábé senki sem fogja elhinni és vannak tanúk, hogy nem erre hivatkozva intézkedtek. (A videón nyoma sincs annak, hogy bárki rátámadna a rendőrökre, ami amúgy is valószerűtlen. Legfeljebb, ha részeg volt az illető, de az megint nem jogosítja fel őket arra, amit dokumentál a film.)

A rendőrállamosítással gyakran vádolt Orbán rendszer tesztje is ez. Eddig a rendőri erőszak a gyurcsányozó propaganda fontos eleme volt és kínosan kerülték még a látszatát is bármi hasonlónak. Ékes példa volt erre a Hallgatói Hálózat spontán télirózsás hídfoglalása. Bármi hasonlót szétvertek volna Londonban vagy Párizsban. Vélhetően politikai döntés volt, hogy itthon nem tették. Ennek alapján ebben a karnevál- ügyben legalább formálisan (a politikai kommunikáció szintjén) kivizsgálást kéne indítaniuk. Ha most hallgatnak, az nagyon rossz jel, durva fordulatot jelezhet a rendőri erőszak kormányzati megítélésében. Bízzunk benne, hogy nem így lesz.

Az egész ügy politikai dimenziót kap azáltal, hogy egy megyeszékhely országos ismertségű nagyrendezvényét érinti. Szombathely külföldön is legismertebb rendezvényének hazai és külföldi megítélése a tét – ami a turizmus szempontjából szintén sem elhanyagolható- hogy ilyen többet ne zavarhassa meg a rendezvényt - ami egyedül úgy lehetséges, ha nem marad el a tisztázás és felelősségrevonás. Politikailag nyilván nem elég a parancsot kiadó tiszt felelősségre vonása, a városi rendőrparancsnoknak illene nyilatkoznia felelősségéről és biztosítani a várost, hogy ilyen többet nem fordulhat elő, stb.
   
*
Országos szinten is jó alkalom lenne az ügy mérleget készíteni a rendőri erőszak kérdésköréről, a kényszerítő intézkedések jogszabályi hátteréről és jelenlegi gyakorlatáról, hogy az illetékes hatóságok vezetői egyértelművé tegyék milyen korlátok között ruházzuk át mi állampolgárok az erőszak alkalmazásának monopóliumát a minket szolgálni hivatott erőszakszerveknek. Bár a nyugati példák sem mutatják a demokratikus jogállamban egyértelmű alapelv következetes alkalmazását, azért vitán felül áll, hogy a rendőrség acélból, hogy a jogrendnek érvényt szerezzen, csak akkor és olyan arányban alkalmazhat erőszakot, amikor és amennyire ez a konkrét helyzetben elengedhetetlenül szükséges. Magyarán, ha erőszakos ellenállásba ütközik a rendőri jogérvényesítés. Amennyire egyszerű és nyilvánvaló ez az alapelv, olyan messze vagyunk konzekvens alkalmazásától itthon és Nyugaton egyaránt. Nem cikkekben kell azonban rendezni végre közös dolgainkat, de még egy jogállamiságával küszködő országban is kell lennie erre megfelelő, hivatalos fórumnak. A karneválozó utcazenészek elhurcolása elég ok lehet erre. Ne várjuk még durvább, még sürgetőbb esetekre.