Magyarország kampányüzemmódban is jobban teljesít. Ennek persze mi, firkászok és hírszerkesztők talán kevésbé örülünk a hosszú, forró nyár legmélyén. De legalább rálátásunk van egy alternatív univerzumra, amiben a felek teljes fegyverzetben lövik egymást sajttáj-gránátokkal és közlemény-sortüzekkel az uborkaszezon kellős közepén – miközben az ország nyaral, és széles tömegeknek valószínűleg el sem jut a tudatáig, hogy egyébként most is zajlik a politikai cirkusz. És még csak 2013 nyaránál tartunk, mi jön még a következő hónapokban és a választási hajrá őrületében?
Az alap, hogy minden választási kampány már a választások másnapján elkezdődik, de idén sokunknak feltűnt az, hogy az általában a választási év elejére időzített kampány-sebességváltás már az idei év elején megtörtént. Hamarabb emelkedtek a tétek, nagyobbat durrantak a kölcsönös vádak. Kedvenc szocialista szájkaratésünk, Török Zsolt például a minap közölte, hogy „az Orbán-kormány egy totalitárius rendszer kiépítésének útján halad”, miközben „őrült, unortodox társadalom- és gazdaságpolitikát folytat”. Mindezt július 24-én, szerdán, a déli órákban tudatta a választópolgárokkal, miközben a választópolgárok nagy része ebben az időpontban valószínűleg az Adrián, a Balatonnál, a saját kiskertben vagy legalábbis a gangon igyekezett élvezni a nyári szabadságot.
Persze nem érdemes sok szót vesztegetni Török Zsoltra, van mit megjegyezni a jobboldal háza tájáról is. A Fidesz az ellenzékhez hasonlóan totális harckészültségben vészeli át a nyarat. Bár egy kampány nem lehet mentes a túlzásoktól, a bornírt ködszurkálásoktól; azt azért nem nehéz észrevenni, hogy a kormánypárt által építgetett közélet-narratívában lassan már az egész Fidesz-stábon kívüli világ egy nagy gyurcsánybajnaista összeesküvés. A pártok gyakják csak egymást, részben ez a dolguk; de az már túlzás, hogy minden nemfideszes politikai szervezkedés (ami azért csak belefér a demokráciába, ugye?) máris támadás az emberek ellen. Ennek egyik csúcspontja az volt, amikor az évek óta megtartott Zöld Nyári Egyetemet úgy állították be, hogy „a Bajnai Gordon vezette Együtt-PM szövetség és a Magyarországot elítélő jelentést készítő portugál Rui Tavares a Tavares-jelentést ünneplő fesztivált szervez”. Az igaz, hogy a kommunistából zölddé érett Tavares támogatta a fesztivált, de Bajnainak annyi köze sem volt a szabadegyetemhez, mint Pilátusnak a krédóhoz; a zöld egyetem programjától (és jellemző résztvevői körétől) mi sem áll távolabb, mint a Bajnai képviselte szellemtelen, ortodox technokra gondolkodás. Mondhatni, még a Fidesz mai unortodox ideológiája is közelebb állhat egyes harmadikutas, globkrit körökhöz, mint a bajnaistáké.
De ez csak egy epizód a Fidesz virtuális szélmalomharcából. Ez a nagy utat és sok kanyart bejárt párt sokáig a legrealistább üzeneteket és programokat fogalmazta meg a választóknak, mind ifjúliberális, mind szabadelvű konzervatívnak mondható időszakában. A 2006-os volt az a kampány, ahol a párt kommunikációja egyszerűen elvesztette a kapcsolatot a választók által tapasztalt valósággal. Meg is lett az eredménye, a Fidesz rosszabb eredményt ért el, mint négy évvel korábban. 2010 ugye más tészta volt, egy olyan politikai felállás, ami politológiai és akár történelemkönyvekbe is bekerülhet majd. A Fidesznek akkor a lehető leglefojtottabb kommunikációval tudta a legnagyobbat nyerni.