Kinek sürgős a paksi bővítés?

„3. Pillanatnyilag a nukleáris energia az egyetlen olyan forrás, ahol a fajlagos költségek folyamatosan nőnek (részben a fukusimai balesettel kapcsolatos szabályozási változások, részben a növekvő biztonsági elvárások miatt). A fosszilis erőműveknél stagnál, a megújulók esetében látványosan csökken a költségszint. Azaz: amennyiben valaki be tudná bizonyítani, hogy Magyarországon húsz év múlva áramhiány lesz, akkor is nagyon nehéz lenne a mostani ismeretek alapján igazolni, hogy ezt a pótlólagos szükségletet a legjobban éppen új atomerőművi blokkok építésével éri meg kielégíteni. Jelenleg a kormány nem tud olyan, a közgazdasági racionalitás keretein belül maradó érveléssel előállni, amely szerint jó üzletet köt a kormány, ha megrendel két új paksi blokkot – ez is a döntés elhalasztása mellett szól.

4. Ráadásul, ha most nekiállunk a bővítésnek, lesz egy tizenéves periódus – valamikor 2020 és 2037 között –, amikor a meghosszabbított üzemidejű, illetve az újonnan épített paksi blokkok is termelni fognak. Vagyis előáll egy olyan helyzet, amelyben az ország teljes áramigényének 80-100 százaléka egy létesítményből érkezik – ez a szituáció szabályozási szempontból kezelhetetlen, a vezetékes infrastruktúra szempontjából pedig (százmilliárdos pótlólagos beruházások nélkül) megoldhatatlan. Ráadásul olyan többlet-kapacitás jön létre, amelynek a termelésével nem fogunk tudni mit kezdeni: az áramfölösleg elvben exportálható, az viszont gyakorlatilag bizonyos, hogy a völgyidőszaki (éjszakai) áramot az amúgy is túlterhelt európai árampiacon nem fogjuk tudni olyan áron értékesíteni, amely a horribilis paksi költségszint mellett megérné, vagyis az áramexport veszteséges lesz.  

Ha mindezt végiggondoljuk, kiderül, hogy a beruházásról szóló azonnali döntés mellett csupán egyetlen, politikai érv szól: a kormányerők (a kapcsolódó gazdasági holdudvarral együtt) szeretnék már most biztosítani a maguk számára a gigantikus állami megbízásból lecsíphető korrupciós hasznot és magánprofitokat, tartva tőle, hogy a kormányváltás után már nem (vagy – a kétharmadot elveszítve – csak szigorú parlamenti/társadalmi kontroll és lényegesen nagyobb átláthatóság mellett) férnének hozzá a paksi húsosfazékhoz.”