Európa önfelszámolása: karácsonytalanítás Asztúriában

Betiltották a karácsony és a húsvét, mint ünnepi elnevezések használatát Asztúria, az észak-spanyolországi tartomány iskoláiban. Asztúria szocialista kormányzatának oktatási minisztere, Ana González Rodríguez szerint ugyanis ezek a keresztény vallásra emlékeztető régi elnevezések sérthetik a nem keresztények érzékenységét, így le kell őket cserélni. A karácsonyból ezért télünnep, téli szünet; a húsvétból pedig második trimeszteri szünet lesz mostantól.

Mondhatjuk ugyan, hogy ez egy távoli ország távoli tartományának közepes fontosságú belügye. Az asztúriai sztori viszont egyszerűen hemzseg a történelmi áthallásoktól és a mindenhol és minden korban aktuális tanulságoktól. Európai történet ez, minden ízében. Jó messziről kezdjük a mondandónkat.

Asztúria. A jobb középiskolákban tanult, történelmet kedvelő magyar olvasóknak is derenghet, hogy mi volt ennek az észak-spanyolországi, hegyek és óceán közé zárt kis tartománynak a legfontosabb történelmi szerepe. Asztúria volt az egyetlen ibériai királyság a kora középkorban, amely a legnyomorúságosabb időkben is ellen tudott állni a mórok és az általuk képviselt iszlám terjedésének. De még hogy. Szinte a tolkieni Gyűrűk ura elevenedett fel a valóságban. Miután 711-ben a mórok átkeltek Gibraltárnál, döbbenetesen rövid idő alatt lerohanták az Ibériai-félszigetet és a mai Franciaország déli részét, előbbiben több száz évre berendezkedve. Ebben az időben Észak-, Kelet- és Dél-Európa is még csak a kaotikus népvándorlás kései időszakát élte, s a mórok betörésével komoly veszélybe került a gyenge lábakon álló keresztény Európa. De még mielőtt 732-ben sor került volna a történészek többsége szerint tényleg egész Európa sorsát eldöntő poitiers-i csatára a frankok és a mórok között (ahol, ha Martell Károlyék veszítettek volna, nem maradt volna egy ellenállásra képes keresztény sereg sem Európában); Asztúria már rég túl volt a maga, igazi lovagkorba illő fordulópontján.

A mór inváziót túlélt, az asztúriai hegyek közé bujdosott vizigót nemesek egy csoportja 718-ban egy társuk, Pelayo mellé állt, hogy fellázadjanak a muzulmánok uralma ellen. A mórok büntetőexpedíciót küldtek rájuk, de Pelayo alig háromszáz főből álló serege visszavonult egy hegyek közötti szűk völgybe, valahová a Picos de Europa (Európa-csúcs) alá. Mintha a Helm-szurdok csatája elevenedett volna meg a völgyben, úgy sikerült a hegyoldalakról rohamozva, Pelayo által vezetve legyőzniük az idegen ellenséget. Ez volt a 722 nyarára datált covadongai csata. ami után a leigázott keresztény falvak népe is fellázadt a mórok ellen, a maguk erejével gyengítve az ellent. Ez alapozta meg az első független, keresztény ibériai királyságot, Asztúriát.

Rég volt, nagyon rég, de igaz volt. Azóta jóval több mint egy évezred telt el, de Asztúria megőrizte saját születésének hagyományait. Ott van rögtön a tartomány zászlaja (lásd nyitóképünket), kék alapon arany keresztjével (mely keresztet a hagyomány szerint Pelayo viselt a covadongai csatában). A kereszten pedig két betű lóg, az Alfa és az Omega betűje, s ennek jelentését talán nem is kell megmagyarázni. Asztúria címere ugyanezt a keresztet ábrázolja, körben a felirattal: „HOC SIGNO TVETVR PIVS - HOC SIGNO VINCITVR INIMICVS” („Ez a jel a hívőt védelmezi, ez a jel győzelmet hozott az ellenség fölött”). S az állam- és tartományalapító Pelayóra is szobrokkal emlékeznek Asztúriában.

A szép hagyományok mellett ugyanakkor Asztúria megváltozott: a 19. századtól bánya- és iparvidék lett, ahol hamar megerősödött a baloldali gondolat. A spanyol polgárháborúban is a köztársaság pártján állt a többség, és a Franco utáni évtizedekben is végig meghatározó maradt a szocialista párt, a baloldali ideológia. Mint régi vágású iparvidék, Asztúria ma meglehetősen válságos állapotban van, bár nem lóg ki a jelenleg eléggé kilátástalan spanyolországi közállapotokból. Lesújtó azonban a demográfiai helyzete: a legutóbbi adatok szerint 1,05 élve születés jut Asztúriában egy nőre, de ez a szám az elmúlt években 0,86 környékén is járt – ami az egész, születések tekintetében rosszul álló Európai Unió legrosszabb adatai közé tartozik.

Itt érünk vissza történetünk kiindulópontjához, a karácsony és a húsvét szavak baloldal általi betiltásához. Mi is a karácsony spanyolul? Navidad. Honnan ered a szó? A latin „nativitas”, vagyis „születés” szóból. És a húsvét spanyolul? Pascua de Resurrección, mondják, szépen összekapcsolva a zsidó eredetű ünnepnevet az újjászületéssel. Ana González Rudríguez és elvtársai szerint viszont ezek az elnevezések sértik egyesek érzékenységét, ezért be kell tiltani őket. S ahogy a hírekből kiderül: nem egyeztettek sem az iskolákkal, sem a szülői szervezetekkel (akik most utólag tiltakoznak a döntés ellen), egyszerűen megszavazták és kész. Dölyffel, dühvel, a haladás félreértett gondolatától megrészegülve, mintha a betiltás maga nem sértené nagyon sokak érzékenységét.

Születés, újjászületés, ősi és még ősibb vallási és történelmi hagyományok... mi ez a düh, amivel egy nagyszerű történelemmel bíró, de halódó, kihaló vidék baloldali vezetői nekimennek a saját történelmüknek, civilizációjuknak?

Ezen kellene töprengeni Asztúria óriáshegyei, a Picos de Europa alatt, és szerte mindenhol, a hagyományait veszni hagyó Európában.