„Nehéz eldönteni, milyen jelzőket alkalmazhatunk arra a cinizmusra, amelyet a magyar miniszterelnök tanúsított az Európai Parlament Magyarországgal foglalkozó, a magyar demokrácia-deficitről szóló plenáris vitáján. A vérforraló, a gátlástalan vagy a pofátlan-e a legkifejezőbb szó arra, amit tapasztaltunk?(...)
A leganakronisztikusabb és leglátványosabban önleleplező mégis az a mozzanat volt, amikor Orbán igazságtalannak minősítette, hogy egy többségi döntés elmarasztalhatja a magyar kormányt: »Nem akarunk olyan Európát, ahol a nagyobb visszaél az erejével, a többség visszaél a hatalmával.« (Értsd: olyan helyzetet, ahol az övén kívül is létezik többség, amely nem neki ad igazat.) Ez a mondat egyébként ez után következett: »Nem akarunk olyan Európát, ahol a kétharmados többségben kifejeződő egységet elítélik, ahelyett, hogy tisztelnék.«
Értsük világosan: itthon az 53 százalékkal megszerzett kétharmados parlamenti többség jó többség, azt tisztelni kell, annak ellenére, hogy átgázolt mindenkin, aki a politikai meggyőződésével kisebbségben maradt. Ez a kétharmad túlteheti magát az alkotmányos értékeken, felszámolhatja a fékek és ellensúlyok rendszerét, Orbán szónokolhat centrális erőtérről Kötcsén, szónokolhat a felesleges értékvitákról és a politikai ellenfelek történelmi kiiktatódásáról. Ennek a többségnek joga van több ciklusra saját pártja képviselőit független intézmények élére állítani, megakadályozandó, hogy egy választási veresége esetén politikai irányváltás következzen, de az Európai Parlament többsége nem állapíthatja meg erről a kétharmadról és erről a politikáról, hogy hatalmával visszaélve naponta sérti meg az európai demokráciák alapértékeit.”