Naggyá tenni Amerikát
Az új elnöknek lassan el kell kezdeni az egyezkedést a birodalmi hatalomgazdaság uraival, a Big Tech, a Big Pharma, a Big Money hatalmasságaival.
Színjátékról van szó, ahogy színjáték volt Bill Clinton Monica-afférja, Dominique Strauss-Kahn IMF-főnök „kivégzése”, vagy a köztársasági elnökünk „plágiumügye”.
„A címben szereplő, kétségtelenül szellemes fordulat a liberális médiá-ból való, és szemléletesen fejezi ki azt a vágyat, hogy bárcsak Magyarországon is megrendezhetők lennének hasonlóan látványos színjátékok, amelyek nyomán most éppen lemészárolják a politikai osztályt Csehországban. (És a keresztény imához kapcsolódó nyilvánvaló blaszfémia ráadásul még egy újabb tüske a köröm alá.) Merthogy színjátékról van szó, az aligha vitatható. Mint ahogy színjáték volt Bill Clinton Monica-afférja, Dominique Strauss-Kahn IMF-főnök »kivégzése« egy szobalánynak látszó fegyverrel, vagy a köztársasági elnökünk »plágiumügye«, de akár a történelmi nyitányt jelentő Watergate-ügy is.
Bár ezek a történések csak apró hullámok azoknak a hasonló forgatókönyvekre épülő, globális hatalmi szökőáraknak az oldalvizén, mint amilyen a Reichstag felgyújtása, a Kennedy-gyilkosság vagy 2001. szeptember 11. volt, de azért »ütni« ezekkel is lehet. Hogy pontosan mi, miért és hogyan történt ezekben az esetekben, azt soha nem fogjuk megtudni, de azt pontosan tudhatjuk, hogy úgy biztosan nem történhetett, ahogyan a mindenkori »hivatalos változat« állítja. Ahhoz, hogy e színjátékok lényegét megértsük, először azt kellene rögzíteni, hogy bár a hatalom és az uralom a köznyelv számára ugyanazt jelenti, a különbség valójában óriási. A hatalom ugyanis azok kezében van, akik az adott emberi közösség anyagi, fizikai, lelki, erkölcsi, szellemi erőforrásaival valóban rendelkeznek. Az uralom pedig azokat az elitcsoportokat jelöli, amelyek a hatalmat gyakorlók diszkrét utasításai alapján a hétköznapok során mintegy »leadminisztrálják« a hatalom stratégiai döntéseit.”