Emberi jogok vagy természetjog?

„Az emberjogi beszédmód új keletű elburjánzása mindazáltal okot ad némely aggályra. Az emberjogi beszédmód mindenkinek a rendelkezésére áll, aki csak érvényesíteni akar valamely politikai törekvést, és ezeknek a törekvéseknek már vajmi kevés közük van a fogalomhoz, ahogyan azt a hidegháború korának hősi ellenállói, Szaharov, Szolzsenyicin és Václav Havel, vagy újabban Aung Szan Szú Kjí esetében értettük. Az emberjogi kifejezések kellő sokaságával fölcicomázott politikai projektek némelyike erősen vitatható, mások egyenesen ellentmondanak társadalmunk örök érvényű erkölcsi felismeréseinek. Példának okáért az olyan nemzetközi szervezetek, mint az ENSZ, az Európa Tanács, az Európai Parlament és néhány (jórészt európai) ország kormánya politikai törekvései közt a fő helyen szerepelteti (egyebek közt) a kérésre biztosítandó művi vetélést, a homoszexualitás, az eutanázia, az emberi lények kísérleti célú elpusztításának törvényesítését: ami egykor bűncselekménynek számított, az ma »joggá«, mi több, »alapvető joggá« lép elő.

A fogalom újonnan szerzett képlékenysége folytán nyilvánvaló, hogy nem lehet minden, az »emberi jogok előmozdítását« zászlajára tűző politikai törekvésnek fenntartás nélkül hitelt adnunk. Ehelyett újból meg kell vizsgálnunk a fogalmat, és meg kell határoznunk, milyen változásokon ment át.”