Trianon következményeit visszacsinálni nem lehet – de meghaladni igen. Ehhez az kell, hogy ne a múltba révedjünk az évszázados sérelmek miatt, hanem a jövőbe tekintsünk.
Június 4-én a magyar történelem egyik legtragikusabb eseményére, Trianonra emlékezünk. Arra, amikor darabokra szakadt a hazánk, és részekre szakították a nemzetet.
Trianon mindannyiunknak fáj. Mindannyiunknak, akik hazafias büszkeséggel gondolunk a nemzet történelmi sikereire, és akik ma és holnap is erős, sikeres Magyarországot és boldogulni képes magyar nemzetet akarunk.
Ma nem csak a tragédia fájdalmára, hanem az azt kiváltó okokra is emlékezni kell - és főleg a tanulságokra. Az egyik legnagyobb és kétségbevonhatatlan tanulság az, hogy az ellenségeskedés, a sovinizmus, a nacionalizmus, a gyűlölet voltak a Trianonhoz vezető út állomásai. Ezért az ellenségeskedés fenntartása, a sovinizmus felélesztése, a nacionalizmus és a gyűlölet felszítása nem tudja enyhíteni Trianon fájdalmát. Ezek soha nem gyógyították, hanem mindig okozták a sebeket.
Trianon következményeit visszacsinálni nem lehet - de meghaladni igen. Ehhez az kell, hogy ne a múltba révedjünk az évszázados sérelmek miatt, hanem a jövőbe tekintsünk. Ezért csak akkor boldogulhatunk mindannyian, ha az ellenségeskedés helyett több lesz bennünk az elfogadás.
Mindazoknak, akik Európában és európai módon gondolkodnak, egyértelmű, hogy ennek garanciáját és egyben Trianon meghaladását is jelenti az európai integráció. A magyar nemzet láthatatlan, de a mindennapokban megélhető újraegyesítése zajlott le az elmúlt években. Mert azzal, hogy elvesztették gyakorlati jelentőségüket a határok Magyarország, Erdély, a Felvidék és immár hamarosan Horvátország között, minden korábbinál könnyebben és szorosabban tarthatjuk egymással a kapcsolatot anyaországi és külhoni magyarok. Ha pedig ez a folyamat tovább halad, még közelebb kerülhetnek ehhez a Vajdaság és Kárpátalja magyarjai is. Aki ezt lassítja, az a magyar nemzet legelemibb érdekét veszi semmibe, és a nemzet összetartozásának újbóli szimbolikus egyesülésének útjában áll.
A mindenkori magyar kormányoknak dolga és kötelessége minden eszközzel segíteni a határon túli magyarokat, hogy szülőföldjükön boldogulhassanak. Hogy magyarként megőrizhessék identitásukat, az adott ország polgáraiként pedig megélhessék teljes egyenjogúságukat. Ehhez korrekt, tisztességes, európai viszonyra van szükség a határon túli magyarokkal, politikai képviseleteikkel és a környező országok kormányaival is. Aki ennek szükségességét belátja, és képes is ezt megvalósítani, csak az képes a magyarság érdekeit felelősen és hatékonyan érvényesíteni.
A több mint tíz éve elhunyt Csurka István ellen elkövetett karaktergyilkossággal sikerült a feje tetejére állítani az igazságtétel kérdését is. Mások mellett ez is napirenden volt a kilencven évvel ezelőtt született drámaíró-politikus munkássága előtt tisztelgő konferencián.
Hogy a politikában az igazság a legveszélyesebb fegyver, azt két igazságbeszélő sorsa bizonyítja: Csurka Istváné és Gyurcsány Ferencé.
A mai útátadást úgy is tekinthetjük, hogy összekötöttük a burgenlandi magyarokat az erdélyi magyarokkal.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Aztán hátat fordított és elsétált.
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Magyar Péter küldetése ugyanaz, mint az előző, bukott jelölteké volt: brüsszelizálni Magyarországot – mondja Orbán Viktor. A miniszterelnököt a kegyelmi ügy okozta belpolitikai változásokról, Trump győzelméről, Szájer Józsefről és a 2025-ös gazdasági kilátásokról kérdeztük év végi interjúnkban.
Kétezerhuszonöt következik. Eltelt közel negyed évszázad a huszonegyedikből.
