A Trianoni szerződés aláírásának évfordulójára

Június 4-én a magyar történelem egyik legtragikusabb eseményére, Trianonra emlékezünk. Arra, amikor darabokra szakadt a hazánk, és részekre szakították a nemzetet.

Trianon mindannyiunknak fáj. Mindannyiunknak, akik hazafias büszkeséggel gondolunk a nemzet történelmi sikereire, és akik ma és holnap is erős, sikeres Magyarországot és boldogulni képes magyar nemzetet akarunk.

Ma nem csak a tragédia fájdalmára, hanem az azt kiváltó okokra is emlékezni kell - és főleg a tanulságokra. Az egyik legnagyobb és kétségbevonhatatlan tanulság az, hogy az ellenségeskedés, a sovinizmus, a nacionalizmus, a gyűlölet voltak a Trianonhoz vezető út állomásai. Ezért az ellenségeskedés fenntartása, a sovinizmus felélesztése, a nacionalizmus és a gyűlölet felszítása nem tudja enyhíteni Trianon fájdalmát. Ezek soha nem gyógyították, hanem mindig okozták a sebeket.

Trianon következményeit visszacsinálni nem lehet - de meghaladni igen. Ehhez az kell, hogy ne a múltba révedjünk az évszázados sérelmek miatt, hanem a jövőbe tekintsünk. Ezért csak akkor boldogulhatunk mindannyian, ha az ellenségeskedés helyett több lesz bennünk az elfogadás.

Mindazoknak, akik Európában és európai módon gondolkodnak, egyértelmű, hogy ennek garanciáját és egyben Trianon meghaladását is jelenti az európai integráció. A magyar nemzet láthatatlan, de a mindennapokban megélhető újraegyesítése zajlott le az elmúlt években. Mert azzal, hogy elvesztették gyakorlati jelentőségüket a határok Magyarország, Erdély, a Felvidék és immár hamarosan Horvátország között, minden korábbinál könnyebben és szorosabban tarthatjuk egymással a kapcsolatot anyaországi és külhoni magyarok. Ha pedig ez a folyamat tovább halad, még közelebb kerülhetnek ehhez a Vajdaság és Kárpátalja magyarjai is. Aki ezt lassítja, az a magyar nemzet legelemibb érdekét veszi semmibe, és a nemzet összetartozásának újbóli szimbolikus egyesülésének útjában áll.

A mindenkori magyar kormányoknak dolga és kötelessége minden eszközzel segíteni a határon túli magyarokat, hogy szülőföldjükön boldogulhassanak. Hogy magyarként megőrizhessék identitásukat, az adott ország polgáraiként pedig megélhessék teljes egyenjogúságukat. Ehhez korrekt, tisztességes, európai viszonyra van szükség a határon túli magyarokkal, politikai képviseleteikkel és a környező országok kormányaival is. Aki ennek szükségességét belátja, és képes is ezt megvalósítani, csak az képes a magyarság érdekeit felelősen és hatékonyan érvényesíteni.