Gyere hozzánk podcastet készíteni!

Bérelhető a Mandiner korszerű stúdiója, mutatjuk a részleteket!

Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Mandiner tartalomszolgáltatása megszűnt, azon kizárólag korábban közzétett archív tartalmak érhetők el.
Félreértés volna azt hinni, hogy Kerényinek önálló hatalma van; ő csupán felsőbb megrendelésre dolgozik, rémes tevékenysége a rendszer szimptómája.
„Félreértés volna azt hinni, hogy Kerényinek önálló hatalma, bármiféle döntési kompetenciája van; ő csupán felsőbb megrendelésre dolgozik, rémes tevékenysége a rendszer szimptómája. Voltaképp ugyanazt képviseli, amit például L. Simon László, aki nemrég, még államtitkárként egy interjúban valamivel szordínósabban – és majdhogynem visszhangtalanul – így fogalmazott meg: »Álszenteskedés lenne, ha azt állítanánk: nem akarjuk, hogy az értékrendünk kifejeződjön egy nemzeti kulturális intézményben. Miért ne akarnánk?« Nos, Kerényi tényleg nem vádolható azzal, hogy álszent. Fellépéseit ezért egyértelműen hasznosnak kell tekintenünk, hiszen a kormányzati körökből senki sem vall rá hasonló nyíltsággal a jobboldali kurzus igazi természetére. Ő mutatja meg nekünk a lehető legplasztikusabban, hová süllyedt ez a politikai vircsaft három év alatt – nagy kár volna, ha ezentúl befognák a száját.
És bízhatunk abban, hogy nem is fogják. Ki tenné meg? Az a miniszterelnök, aki az Európai Unió vezetőinek csúcstalálkozója után tartott sajtótájékoztatóján annyira sem volt képes, hogy az alig néhány nappal korábban igaztalanul megsértett Angela Merkeltől – legalább a botrány hatására – akár egyetlen mondattal elnézést kérjen, az ugyan miért fékezné meg olyannyira hasonló stílusú hűbéresét? Látni való, hogy Orbán és Kerényi mindinkább egyazon hangot üti meg; a kormányfő elképesztően otromba utalása a náci tankokra valójában egy tőről fakad a despotikus hajlamú kultúrügyi megbízott megannyi elszabadult kinyilatkoztatásával – közös a mentalitás, amelyből a politikai szándék táplálkozik.”