Ugye ismerik a mondást, miszerint ha a nagymamának kereke meg áramszedője lenne, akkor ő lenne a villamos? Úgy látszik, a szerénynek nem mondható, de a marketing szempontjából kiváló, és általában vitaképes tartalommal dolgozó Véleményvezér nem ismerte. Másnak nem is igazán tulajdonítható, hogy sikerült ennyire mellérúgni a labdát a Balettintézet ügyében (Orbán Viktor őszödi beszéde is lehetne). A keddi buszátadó után rögzített beszélgetés Orbán Viktor és Tarlós István között ugyanis minden volt, csak nem őszödi beszéd. A sztori röviden: a Balettintézet előtt elhaladva félmondatokat hallhatunk Tarlóstól arról, hogy a főváros nem tud mit tenni az üresen kongó szellempalotával, és erre Orbán Viktor biztatja, hogy adják be a javaslatot, majd csinálnak belőle törvényt.
Lehet, hogy van, akinek nem tetszik a beszélgetés stílusa, de a Véleményvezér ebbe a sztoriba egyenesen Orbán Viktor őszödi beszédét látta bele. „Amit az Orbán-kormány három éve folyamatosan tagad belföldön és minden nemzetközi fórum előtt, arra most beszélgetésükben egyértelmű bizonyítékot szolgáltattak.” De mégis mit tagad? Hogy ő a patás ördög?
Az őszödi beszédhez valami rendkívüli módon, belegebedésig titkolt terv kell, meg trükkök százai. Aki kicsit is ismerte a Fideszt, annak aligha volt kétséges, hogy a rendszerváltozás után a „kapitalizmus” jelszava alatt kialakult, legkevésbé sem piaci viszonyokba bizony bele fog nyúlni ez a párt. A magyar szabadpiaci gazdaság ugyanis jó néhány szektort tekintve a legkevésbé sem volt szabad és piaci, sőt, nem csak szektorok szerint, hanem területi alapon is fel-fel bukkantak sötét foltok, méghozzá meghatározó helyeken.
Az egyik ilyen meghatározó hely a komplett főváros volt. Azon belül is az egyik legsötétebb folt a VI. kerület.
De még ha teljesen normálisan, nem haveri kótyavetye után került volna ki a köztulajdonból a Balettintézet épülete, akkor sem normális, hogy Budapest egyik legfrekventáltabb helyén ott álljon leromolva, üresen, világ csúfjára. A közösség szétesését – nem csak a közös értékek, de a közös érdekek hiányát – is jelzi az ilyesmi. Az ilyen kiemelt helyeken, az ilyen műemlékek esetében a magántulajdon szentsége bizony nem érvényesülhet olyan korlátlanul, mint mondjuk egy alföldi külterületen, ahol mindenki olyan piramist építhet magának, amilyet akar, vagy otthagyhatja a tanyáját, oszt' jó napot. A műemlékek esetében alapból számos korlátozás vonatkozik a magántulajdonra, annak használatára.