„Gyerekkorom óta ünnepnap nekem március 30-a.
Március 15. - suliszünet volt, március 21. - suliszünet volt, április 4. - suliszünet volt, de mégis, a bugyuta forradalmi ifjúsági napok három tavasz ünnepe helyett március 30-át vártam.
Ez a nap apám születésnapja. Nagyon készültünk rá. Zsidó ember lévén a névnapját, a György napot nem igen ünnepelte. Maradt a születésnap. Mi izgatottak voltunk a testvéremmel, hogy mit adjunk neki ajándékba, vártuk, mi finomat főz anyánk, jönnek-e vendégek (azt nagyon szerettük). Apánk rendkívül bájosan, szívből jövő módon tudott zavarba jönni minden évben az ünneplésekor. Akkor jöttem rá, hogy az igazi családi ünnepen az ünnepelt mindig zavarban van.
És ez így van jól, így őszinte.
Zalán fiam születése óta kettős családi ünnepnap március 30-a, az ő névnapja is egyben. Eszembe se jutott a névválasztáskor, hogy éppen apám születésnapjára esik a Zalán névnap.