Tényleg borzalmas lehet a Szabad Demokraták Szövetsége volt Országos Tanács elnökének, a volt SZDSZ-es országgyűlési képviselőnek, Tamás Gáspár Miklósnak azt látni, hogy miközben kedvenc pártja a történelem szemétdombjára került, mi ott tartunk, ahol. Érződik is ez az irigységgel vegyes keserűség a pamflettjében.
És rettenetes lehet a haladó értelmiség egyik kedvenc közlönye, a 168 óra című kiadvány volt aranytollú frontharcosának, nevezett Nagy József újságírónak (tényleg, hogyan fordulhatott az elő, hogy ennyi, a fasiszta csőcselékkel szemben az írás erejével megvívott csata után sem kapott szeretett szerzőnk 2002 és 2010 között Táncsics-díjat?) nap mint nap sikeres és népszerű Fideszes politikusokkal interjút csinálnia. Ahelyett, hogy börtönlátogatásra mehetne hozzájuk.
És olvashatjuk a kötelező fanyalgás ólmos fáradtságától halál unalmas Népszabadság vezércikit. Meg a totál kommersz, évtizede a szociálliberális irogatás frázis-ellátójában porosodó mondatokból álló blogbejegyzéseket.